2.rész - A medencés buli

Hát ez lenne a második rész. Remélem tetszik és várom a visszajelzéseket :) Puszi nektek <333

~Zoe*

 - Zoe Bree Parker, ha nem kelsz fel öt percen belül, nincs gitár egy hétig! - folyamodott anya komolyabb fenyegetéshez, miután már vagy háromszor megkért, hogy keljek fel.
 - Máris kelek! - pattantam ki az ágyból. Azért a gitáromat ne.
Kómásan kikószáltam az ágyból, és közben rápillantottam a vekkeremre, amin ez állt: 6:30. Már a látványtól is elborzadtam, ahogyan ezeket a számokat megláttam. Kimentem a fürdőbe, elvégeztem a dolgom, aztán a szekrényem elé álltam keresni valami elfogadhatót mára. Végül egy rózsaszín ing mellett döntöttem, amelyhez fehér csőnacit és szintén rózsaszín balerina cipőt választottam.

A  majdnem derékig érő hajamat kivasaltam és kiengedve hagytam. Miután elkészültem, leballagtam
 a nappaliba, és megreggeliztem gyorsan. Gyorsan puszit váltottunk anyával, és mentem a buszmegállóba, ami egyenesen abba a nagy csúnya épületbe visz, amit úgy hívnak, hogy: iskola. A buszon Abbey és Deena foglaltak nekem helyet.
 - Sziasztok. csajszik - vigyorogtam rájuk.
Nem is tudom, hogy mi történt velem, mintha valami folytán erő szállta volna meg a testem. De aztán eszembe jutott: a medencés buli. Ez az oka. Viszont Abbeyéket még nem kérdeztem meg.
 - Jaj, lányok, tegnap felhívott Tyler, hogy lenne - e kedvünk elmenni egy medencés bulira - hoztam fel a témát a nagy semmiből - Én igent mondtam, ti eljöttök?
Persze, mi volt a következő mondatuk?
 - Ő ott lesz? Ugye ott lesz, mondd, hogy ott lesz! - kezdték el ütögetni a térdem, ugyanis velem szemben ültek.
 - Honnan a francból tudjam lányok? Szerintetek engem érdekel, hogy ő ott lesz - e vagy nem? - tártam ki a kezeimet, és szemöldökömet összeráncoltam.
 - Ha Tyler hívott el, akkor biztosan ott lesz. - kezdték el.
Egy buszmegállóval a cél előtt meguntam az áradozást, és félbeszakítottam őket.
 - Akkor jöttök vagy nem? - tértem a lényegre.
 - Megyünk - vágták rá.
Leszálltunk a suli előtti buszmegállónál. Útközben még megbeszéltük, hogy ki mit vesz fel, hol találkozunk, stb. Éppen mikor már az ajtón mentünk volna be, megjelent ő nagysága a saját, luxus Range Rover-ével.
 - Sziasztok, lányok - kacsintott Abbeyre és Deenára.
Azok ketten majd' ráolvadtak a betonra, engem viszont szabályosan taszított a gesztusa.
 - Szia - dobta oda nekem félvállról.
Körülbelül az én köszönésem is így nézhetett ki, csak kevésbé volt hangos. Aztán hirtelen egy erős, férfias kéz átkarolta a nyakam.
 - Szia, vadmacska - kacsintott rám Tyler.
Na, én meg ettől olvadtam majdnem el, szinte már a lefolyóban kötöttem ki, mikor észrevettem, hogy talán köszönnöm kéne.
 - Szia - mosolyogtam rá, és a legkisebb jelét sem mutattam annak, amit éreztem. Legalábbis remélem.
Ezután Mr. Én-Vagyok-A-Tökéletes lepacsizott Tylerrel.
Nem értettem, hogy egy ilyen pasi hogy lehet barátja egy olyannak. Annyira zavar, hogy együtt látom azt a két embert, aki tetszik, meg azt, akit a legjobban utálok. Ez számomra nem fér össze.
Gondolatmenetemet a becsengő zavarta meg.
Felmentünk a termünkbe, én leültem Deena mellé. Gyorsan előkutlásztam az órarendem, és lecsekkoltam, hogy az első óránk matek. Fantasztikus, annyira kellett most nekem ez az óra, mint kígyónak a lábszárvédő. Max annyi matek még belefér, hogy: Én+Tyler=♥, de semmi más.
Öt perc késéssel befáradt a tanár, és kezdetét vette a dögunalom. De most kivételesen jól éreztem magam. Nem értettem meg, hogy mi az oka ennek, de aztán azt véltem felfedezni, hogy ő nagysága nincs itt. Mi történt? Csak nem felbukott az egójában felfelé jövet?
 - Elnézést a késésért, tanár úr, de fontos telefonom volt - jött be az emlegetett szamár az ajtón. Hogy pontosabban fogalmazzak, inkább besuhant, hogy még legyen ideje az összes lányt lefordítani a székről.
És fontos telefon? Ha én jövök be ilyen szöveggel, azon nyomban kihajít a tanár. Gyűlölöm, hogy mindig kivételeznek vele.
Mivel Deena ült belül, ezért folyton oldalt könyökölt a padon, hogy láthassa az imádottját, aki néha megjutalmazta egy kacsintással. Viszont a szemem sarkából láttam, hogy igazán nem is Deenával foglalkozik, hanem velem. Óvatosan oldalra néztem, és a megérzésem nem csalt: az a bunkó tetőtől talpig végigstírölt.
 - Ha még egyszer meglátom, kiszúrom azt a két csodaszép szemedet - suttogtam flegmán neki.
Rettentően idegesített a jelenléte. Annyira beképzelt és... uh, hibát hibára halmozhatnék, de minek idegesítsem magam? Inkább a matekra koncentrálok. A sorsnak viszont nem tetszett ez a gondolatom.
 - Justin, gyere a táblához, és oldd meg az egyenletet - nyújtotta előre a filctollat a tanár.
Már kint is volt azon nyomban, mihelyst a nevét kimondták.
Igen, az érintett személy Justin. Így van, AZ a Justin. Az a Mr. Én-Vagyok-A-Sztár-Te-Meg-Senki. Már több mint két éve ide jár a mi sulinkba. Persze rengetek óvintézkedésbe került ez az iskolának, de megérte nekik, hisz a nagy Justin Bieber jár az L.A. High Schoolba, mi ez, ha nem reklám? Uh. Rettenetes. Hihetetlen, hogy 18 éves, és még mindig szörnyű gyerekes. Gondoljunk csak a tegnapira. Alufólia galacsinnal dobálózott., és 18 éves. 18!!!
 - Tökéletes a megoldásod Justin, leülhetsz - bólintott a tanár.
Tökéletes, tökéletes, bla bla bla... Hogy én már hogy unom.. Ének szakos vagyok, és ő is az, így szinte mindig együtt vagyok vele, ami a legkevésbé sem élvezetes dolog. Nekem is van olyan jó hangom, mint neki, ezt mégsem veszi észre senki, mert minden szem rá szegeződik, és a hangja már teljesen érdektelenné válik. Mindenki teljesen el van ájulva tőle, hogy ó, de jól néz ki, pedig nem. Egy túlnőtt hurkapálca, nincs rajta egy deka izom sem, ráadásul még hülye is.. Hát tényleg tökéletes ideál, mit is mondjak. És mivel nagy rivális vagyok neki, ezért kb. az ő megnyilvánulásai is annyi szeretetet tartalmaznak, mint az enyéim. Persze, ez teljesen egyértelmű, mert fél, hogyha egyszer valaki meghallja a hangom, akkor lesöpröm a pályáról. Márpedig ez egyszer meg fog történni, arra a nyakamat teszem.
 - Vége az órának, holnap találkozunk, viszlát! - és már ki is ment az oktatónk.
 - Na, akkor eljössz a bulira? - mint a villám, úgy jött oda hozzám Leo.
 - Igen, eljövök, persze - mosolyogtam rá.
Várom már, hogy milyen lesz. Biztosan nem lesz majd rossz, csak esetleg akkor, ha Mr. Popsztár el nem rontja. Remélem Tyler nem lesz olyan, mint ő.
Végig így telt a napom, hogy már szétizgultam az agyam a buli miatt. Nem számítok gáznak, csak nem szeretik a srácok, hogy engem nem lehet csak úgy fogdosni, mint a többi ribit.
 - Akkor egy óra múlva a megszokott helyen - köszöntünk el egymástól.
A megszokott hely nálunk egy közeli fa töve, ami könnyen felismerhető a különlegességétől, ugyanis a két legvastagabb ága egy szív alakot formál.
Hazamentem, és nem találtam otthon senkit. Meglepődtem, mert anyának már itthon kéne lennie. Később vettem észre a cetlit a hűtőn:

"Szia, kicsim, fontos dolgom akadt, nagyon későn jövök haza. Sok sikert a bulihoz, de mielőtt elmész légy szíves, mosogass el. Puszi: Anya"

Gondoltam akkor először elvégzem a nehezét, és elmosogatok. Sec - perc alatt el is készültem vele, és végre a bulira koncentrálhattam. Előszedtem a dobozomat a szekrényem aljából, és kikerestem egy fürdőruhát. Végül egy amerikai mintásra esett a választásom, arra pedig rávettem egy cuki ruhát. A hajamat kontyba fogtam, hogy ne legyen vizes, és tettem fel egy natúr sminket, persze vízállót, ezután késznek nyilvánítottam magam.
Ekkor ajtócsapást hallottam lentről.
 - Szia, hugi! - üdvözölt öleléssel Austin.
 - Cső bátyus, mizu mostanság? - mosolyogtam.
 - Semmi - legyintett - És te hová készülsz?
 - Medencés bulira - feleltem neki.
 - Akkor enyém a ház? Kirááály! - tapsolt egyet elégedetten.
 - De aztán ne csinálj nagy kupit - ringattam a mutatóujjam, ezzel figyelmeztetve Austint.
 - Igenis, anya! - tisztelgett nekem egyet, mire én nevetésben törtem ki.
 - Szia! - integettem neki az ajtóból.
Lesétáltam a lépcsőn, és mentem is a megbeszélt helyre. Elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lesz majd a bulin. Oké, fürdés, ez egyértelmű, de Tylert én nem úgy ismerem, hogy ne találjon ki valamit.
Kb. 10 perc séta után megérkeztem a fához. Nem kellett sokat várnom Deenáékra, hamar megérkeztek ők is.
 - Hú, de várom már, hogy mi lesz - ugrándozott Abbey.
 - Nem vagy egyedül - felelte Deena.
 - Nem kell soká várnotok, mindjárt megérkezünk Tylerékhez - nyugtattam őket.
Persze, én sem voltam halálosan nyugodt. De bulizni megyek, és nem idegeskedni, úgyhogy térj észhez, Zoe, és érezd jól magad.
 - Ahw, képzeld el Justint félmeztelenül - csillant fel Abbey szeme.
Na, már megint kezdődik. Szörnyen unom, hogy nincs egy olyan pillanat az életemben, amikor ne hallanám azt, hogy: Justin. Szerencsére nem kellett sokáig hallgatnom ömlengésüket, mert megérkeztünk Tylerhez.
Megnyomtam egyszer a csengőt, ami elég hangosan megszólalt. Pár pillanat múlva Tyler leskelődött ki az ajtó mögül.
 - Sziasztok, gyertek beljebb - vette elő a tökéletes, 32-es mosolyát.
Így is tettünk, beljebb mentünk. Már sokan voltak, ott volt Leo is, aki mikor meglátott minket, odajött hozzánk.
 - Sziasztok - vigyorgott ő is - Jól néztek ki, főleg te, Zoe - hajtotta le a fejét.
Főleg én? Hűha, bevallom, erre nem számítottam. Rendesen el is vörösödtem, szokásom szerint.
 - Köszi - feleltem zavartan.
 - Kértek valamit inni? - termett ott mellettem Tyler.
 - Nem, köszi, majd később - néztem azokba a fenséges kékeszöld szemekbe.
Körülnéztem kicsit jobban. Abbey és Deena egy nagyobb tömeg felé tartottak, melynek közepén nyilván Mr. Popsztár volt. Megforgattam a szemeim, és elnéztem másik irányba. Tyler éppen ügyködött a hangfallal, és a laptoppal. Leo még mindig mellettem volt, a többi ember pedig kisebb - nagyobb csoportokban beszélgetett.
 - Nos, most, hogy megérkezett mindenki - kiabálta Tyler,mire síri csönd lett - , így kezdetét veheti a buli!!
És hirtelen beindult a zene. Nekiálltunk táncolni. Sok srác felkért, én mindenkivel táncoltam, mivel imádom a zenét és a táncot is. Bulizhattunk úgy kb. fél óráig, mikor a zene megállt, és jött egy újabb bejelentés.
 - Gyerekek, felelsz vagy mersz a hátsó kertben!! - mutatott Tyler kifelé.
Tudtam. Tudtam, hogy valamit kitalál majd. Biztos voltam benne.
Abbey és Deena kiráncigáltak. Leültünk vagy 15 - en egy nagy körbe. Mr. Tökéletesség is beszállt, és éppen velem szemben ült. Volt ott pár srác is, köztük Ryan, beképzeltkém legjobb barátja. Ő is olyan, mint Justin, ha nem rosszabb.
 - Meghoztam az üveget - lóbált egy műanyag palackot Tyler - A szabályokat tudjátok: kupak kérdez,  másik vég válaszol.
Abbey pörgetett először. A kupak Julie felé mutatott, a másik vége Ryant célozta meg. Julie egyébként szintén nagyon jó barátnőm, szegénykém viszont bele van zúgva Ryanbe, úgyhogy ez éppen kapóra jött neki.
 - Felelsz vagy mersz? - kérdezte Julie félve.
 - Merek - vágta rá egy kacsintás kíséretében Ryan.
 - Hmm... Akkor adj egy puszit - lett merészebb Julie.
Ryan habozás nélkül felállt, és nyomott egy puszit Julienak. Szegény lány fülig pirult, és eltátogta nekem, hogy: "Láttad?", mire én csak bólogattam.
Jött a következő kör. Most Ryan pörgetett. Jó erősen megpörgette az üveget, mire annak kupakja egyenesen rám mutatott, a másik fele pedig a hurkapálcikára.
 - Felelsz vagy mersz? - néztem rá flegmán.
 - Hmm... Merek - húzta fel a szemöldökét egy pillanatra.
Gondoltam okozok egy kis örömöt az én drága barátnőmnek, így hát kiadtam az utasítást.
 - Adj egy puszit Abbeynek egy általad választott helyre - válaszoltam határozottan.
Felállt, és lehajolt Abbeyhez. Megfogta a fejét, húzni kezdte, azt hittem lesmárolja, de csak a szája szélére adott puszit az ujjongástól majd' kicsattanó barátnőmnek. Végül visszaült a helyére, és elkezdte velem felvenni a szemkontaktust, aminek én persze "nagyon örültem"..
 - Köszönööööm - suttogta nekem oda Abbey.
Legyintettem egyet, jelezve ezzel, hogy igazán semmiség.
Sok kör lement, én is kaptam különböző feladatokat, amiben volt puszi, meg egyéb perverz dolgok.
Tyler noszogatott minket, hogy menjünk be a medencébe, így hát teljesítettük a kérését. Ledobtam a ruhám, és belementem a medencébe. Jól esett a kellemes víz, nekitámaszkodtam a korlátnak, és ott mártogattam magam. Abbeyék pancsolni hívtak, én bele is mentem, aztán elindítottunk egy láncreakciót, és mindenki pancsolt velünk. Szemet vetettem Tyler tökéletes testére, amiről nem tudtam levenni a szemeim.
Sokáig pancsoltunk, az emberek pedig egyre jobban elkezdtek hazaszállingózni. Később már csak én, Abbey, Deena, Tyler, Leo és meglepetésemre Justin maradtunk.
A lányok olvadoztak Justintól, mert előszeretettel járkált félmeztelenül, Tylerrel együtt, így én sem jártam rosszul. Magamra csavartam egy törölközőt, és mivel pánt nélküli volt a fürdőruhám, úgy néztem ki, mint aki most jött ki a fürdőkádból.
 - Hmm de csini itt valaki - szólalt meg egy hang a hátam mögül.
Hátra pillantottam és Tylert láttam magam mögött.
Komolyan azt mondta rám, hogy csini vagyok? Jesszusom, mondd, hogy nem hallucináltam.
 - Öhm, köszi.. - jöttem ismét zavarba.
 - Figyelj, nem maradnál még egy kicsit? Szeretnék veled beszélni valamiről - nézett rám titokzatosan, mégis rettentő cukin.
 - De, maradhatok - helyeseltem.
Mit akarhat? Csináltam valamit? Most teljesen ideges lettem.. Azt mondta maradjak itt vele, de hát miért? Úristen Zoe, nyugodj le.
Bementem a fürdőbe megszárítkozni, és magamra vettem a ruhám. Mondtam Abbeyéknek, hogy én még maradok, mire ők elkezdték húzogatni a szemöldöküket. Nem is foglalkoztam vele, csak legyintettem egyet. Elköszöntem tőlük, és elmentek. Az egyetlen örökös zavaró tényező már csak Mr. Tökéletes volt.
 - Mentem haver, jó volt a buli - pacsizott le Tylerrel.
 - Cső - intett neki.
 - Szia - dobta oda nekem, míg eljött mellettem.
Én fintorogtam egyet, és halkan visszaköszöntem. Végre ő is elment. Hátrafordultam, és Tyler a bárpultnak támaszkodva nézett rám hihetetlenül édes pofival.
Lassan odamentem elé, és a szemeibe néztem.
 - Mit szeretnél? - érdeklődtem mondandója után.
Közelebb lépett hozzám úgy, hogy szája 5 centire volt az enyémtől. Hirtelen sűrűbben kezdtem venni a levegőt, a pillangók pedig már szabályosan átrendezték a belső szerveimet. Még utoljára szemeimbe nézett, és hatalmába kerített. Puha ajkait enyémre nyomta, és nyelvével végignyalta a szám, ezzel bebocsátást nyerve a nyelvemhez. Én engedélyt adtam neki, és kicsit kinyitottam a szám.
Közben átkaroltam a nyakát, ő pedig a kezeit lassan a derekamra csúsztatta. Rettentő jót csókolóztunk. Viszont hamar vége is lett a mámorító cselekvésnek.
 - Tetszel nekem… nagyon - nyalta meg száját Tyler.
Nem tudtam megszólalni. Egyrészt még a csók hatása alatt voltam, másrészt pedig erre most mit mondjak?
 - Nem lennél a barátnőm? Tudom, hogy talán elhamarkodtam a csók dolgot, de már régóta tetszel és most éreztem legalkalmasabbnak, hogy ezt elmondjam - harapott ajkaiba -  Az ismerkedés részén már túl vagyunk, mert három éve a legjobb barátom vagy. Tehát mi a válaszod?
Nem hittem a fülemnek. Tyler… megkért, hogy legyek a barátnője..én!! Oké, ideje felébredni Zoe, túl szépet álmodsz. Hiába próbáltam magam felébreszteni, nem ment. Tyler érintése igazolta, hogy nem álmodom, ez a szín tiszta valóság.
 - Oké.. - nyögtem ki rák vörösen.
 - Tényleg? - csillant fel Tyler szeme.
 - Igen - néztem lefelé, mert túlzottan zavarba éreztem magam, hogy ránézzek.
Felemelte a fejem, és ismét közeledett felém. Nem bántam gesztusát, sőt, nagyon is élveztem.
 - Ideje lesz hazamennem.. - pillantottam meg az órát.
 - Rendben - ölelt át az ajtóban - Szép álmokat vadmacska - kacérkodott.
 - Neked is - kacsintottam egyet.
Búcsúcsókot váltottunk, és hazafelé vettem az irányt.
ÚRISTEN ZOE, TYLER ADAMS A BARÁTOD! Felfogod ezt? Nem, nem fogod. Hát ez fantasztikus… Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet.
Széles vigyorral az arcomon mentem az utcán, de nem néztem a lábam elé, és belebotlottam valakibe.
 - Bocsánat - jött reflexből a szó.
 - Semmi baj - felelte az illető.
Felnéztem és kivel álltam szemben? Ő nagyságával.. A kedvem hirtelen 100%-ról lesüllyedt 10% - ra. Készültem tovább menni, és véget vetni ennek a találkozásnak, de ő utánam szólt.
 - Csak nem Tylertől jössz? - kérdezte gúnyosan.
 - Ahhoz neked mi közöd? Menj tovább és ne foglalkozz velem - hessegettem a másik irányba, és továbbléptem.
Mégis hogy jön ő ahhoz, hogy számon kérjen? Ki ő? Uh… istenem, hihetetlen, hogy így le tudja rontani a jókedvem.
Hazaértem, és felkészültem az alváshoz, de előtte még felmentem Facebookra, és beszélgettem Abbeyékkel. Elmeséltem nekik a történteket, alig akarták elhinni. Olyan fél 12 körül eldöntöttem, hogy most már alszom. Letettem a laptopom, és élveztem, hogy péntek van, és holnap nem kell korán kelni.
Tyleren gondolkozva merültem bele Álomvilág csodálatos országába...