7.rész - Rendbe fog jönni

Szörnyen, rettenetesen nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy ilyen soká hoztam részt, de az ihletem nagyon cserben hagyott, meg még a suli is itt van, úgyhogy kész katasztrófa az egész ügy... de mindegy is, nem fontos, az a lényeg, hogy itt a rész, remélem tetszik ;DD Kicsit próbáltam belevinni a valóságot is, mert mint kiderült, Justin és Selena szakítottak, ráadásul Palvin Barbi is bejött a képbe, úgyhogy tényleg nagyon remélem, hogy sikerült megvalósítanom.. :$$ Komizni még mindig ér :))

~Zoe*

~*~ Zoe szemszöge ~*~

Szörnyű unalmas az élet idebent a kórházban. Már egy napja bent vagyok, és azt az ehetőnek nemigen mondható kórházi kaját kell ennem. Hála Istennek a drága anyukám mindig hoz nekem a finom, otthoni menüből, úgyhogy nem kell koplalnom. Viszont az iskolát nem úszom meg, a csajok hozzák be nekem minden nap a házit, és beszámolnak az újságokról, amik történtek.

A kék-zöld foltjaim most már sárgák, kezdenek múlni, de még egy ideig biztosan meglesz a nyoma mindegyiknek. Egy súlyosabb sérülésem van a felkaromon, az egyik elmebeteg valamivel megcsikart, és egy összevarrott seb tűnik fel az egyébként hibátlan bőrömön.

Már annyira vágyom ki a kórházból, és ma mondják meg, hogy mikor lehet ezt megvalósítani. Remélem minél hamarabb.

 - Jó napot, Zoe - jött be az egyik ápolónő a steril, fehér szobámba, akivel nagyon jól összebarátkoztam bent tartózkodásom alatt.

 - Neked is, Emma - vigyorogtam bőszen.

 - A doktor úr üzeni, hogy a karodon lévő sebből ki kell szedni a varratokat, aztán még egyszer átköti, és egy vizit után délután mehetsz haza - közölte velem, miközben a karomon lévő kötést kezdte kibogozni.

 - Fájni fog? - jött a kérdés reflexből.

 - Dehogy, pár perc az egész - tette le maga mellé a fehér kötszert - A doktor úr mindjárt jön.

Nem telt bele 10 perc, Mr. Lawyer belépett a kórtermem ajtaján.

 - Jó reggelt, hogy vagyunk, hogy vagyunk? - ismételte meg a kérdését egy biztató mosoly kíséretében.

 - Nagyon jól - vigyorogtam rá.

 - Egy pillanat, és kiszedem az öltést, lefertőtlenítem, átkötöm, és kész is - telepedett le mellém, és a karomat vizsgálta.

Nem sok mindent éreztem a műveletből, csak egy kisebb fájdalmat, de az elviselhető volt. A fertőtlenítő kicsit marta a sebem, amire felszisszentem halkan. Orvosom egy fél másodperces pillantást vetett rám, és befejezte a sebem törölgetését a maró anyaggal. Átkötötte, és eltávolította mellőlem a kellékeit.

 - Most egy óra van - vizsgálta ezüst óráját - , délután három órakor lesz vizit, aztán pedig hazamehet.

Leírni nem tudom, hogy mennyire örültem ezeknek a szavaknak.

Két ajtócsapás után egy kopogást hallottam, amiről azt hittem, hogy anya az ebédemmel.

 - Gyere be, anya - szóltam hát ki, és letettem magam mellé a tegnap behozott laptopomat.

 - Szia, kislányom - jött be Justin vigyorgó fejjel.

Elszégyelltem magam, hogy anyának szólítottam, de eléggé nevetséges volt a helyzet, úgyhogy az én arcomra is kiült a vigyor. Aztán rögtön le is mosódott, mert eszembe jutott, hogy tulajdonképpen kivel is állok - vagyis ülök - most szemben.

 - Bocs, azt hittem anya az - húztam fel a térdemet, ugyanis ülő helyzetben voltam.

 - Anyukád üzeni, hogy ma nem tud bejönni, mert konferenciája van, így hát én hoztam neked enni - tette a lábamra az ételt tartalmazó zacskót.

 - Gondolom azt nem mondta, hogy mi a kedvencem... - forgattam a szemeim.

 - Tényleg nem - helyeselt rá.

Kinyitottam a zacskót, és a kedvenc kajámat találtam benne: gofrit, egy kis nutellával.

Lassan Justinra vezettem a tekintetem, és kérdően ránéztem, jelezve ezzel azt, hogy nem értem. Ő még mindig vigyorgott, már-már idegesítően, de az arcomról kikövetkeztette kérdésemet, mert feleletet kaptam rá.

 - Nyomoztam egy kicsit - sütötte le a tekintetét, de fel-felnézett rám.

Jól hallottam, vagy a fülem is kezelésre szorul? Ez nyomozott utánam? Oké, hogy megmentette az életem, de attól még ne várja el, hogy elfolyjak a karjaiban. És nincs joga hozzá, hogy nyomozzon utánam, mert az már a személyi jogok megsértése. Meg egyáltalán... miért is érdekli őt ez?!

Miközben szorgos agyam fogaskerekei egyre hevesebben tekertek, arcomra kiült minden gondolatom, mert hol fintorogtam, hol meg csak simán elbambultam.

Az újonnan kinyomozott kedvenc kajám majdnem a földön végezte, ugyanis elfeledkeztem kezeimről, amik a finom ételt tartalmazó zacskót tartották.

Valahogy már nem is voltam éhes.

 - Baj van, Zoe? - jött kicsit közelebb, mire én kezeimet rögtön védekező pózba vágtam, jelezve ezzel azt, hogy ne jöjjön közelebb.

Engedelmesen meg is állt, immáron egy lépéssel előrébb eredeti helyéhez képest.

Arcán mintha kisebb csalódás tükröződött volna, amit nem tudtam mire vélni, így szemöldököm reflexből is összeráncoltam, mikor az arcára néztem. Tekintetem visszavezéreltem a zacskóra, és kivettem belőle az élelmemet.

Valamit azért mégiscsak ennem kell, ez pedig túlságosan is finom ahhoz, hogy hozzá se nyúljak. 

 - Hát, akkor én megyek - mondta hirtelen Justin, de nem nézett rám valamiért, a padlót fixírozta.

A hangja is eléggé életkedvhiányos volt, pedig mikor még bejött, a szeme csak úgy csillogott.

Elrontottam volna a kedvét? Na de miért? Ki vagyok én az ő szemében, hogy el tudom rontani a kedvét? Eddig nem zavarta a viselkedésem, akkor most miért viselte meg ilyen nagyon?

A fejemben két tengernyi kérdés halmozódott fel, amire jó lett volna tudni a választ, de nem tettem fel neki egyik kérdésem sem, mert az már arról árulkodna, hogy érdekel, mit is gondol rólam.

Az ajtóból még egyszer visszanézett rám, én intettem neki egyet és folytattam az evést elgondolkozva azon, mi is történt most.

~*~ Justin szemszöge ~*~

És én még azt hittem, hogy megkedvelt. Annyira távolságtartó velem, hogy az már szinte fáj. És nem azért mentettem meg, mert így akarok hozzá közel kerülni, hanem azért, mert nem tudnék ott hagyni egy embert tétlenül.

Tegnapelőtt annyira jó volt, hogy hagyta magát megajándékozni az ölelésemmel, de ma már azt sem engedte, hogy három méternél közelebb menjek hozzá. Pedig én próbálkoztam... Azt viszont nem szeretném, ha látná rajtam, hogy mit is érzek, mert akkor még jobban eltaszítana magától. Már ha ez lehetséges a jelen szituációban.

Bieber, cseszd meg, neked barátnőd van! Selena Gomez, nem emlékszel?! Teljesen kiment a fejemből az elmúlt két napban. Fel is hívom, csak előbb beülök a kocsiba.

Megnyomtam a riasztót kikapcsoló zöld gombot, és már be is helyezkedtem a volán mögött. Kikaptam zsebemből az IPhone-omat, és kikerestem Selena számát.

 - Halló? - szólt bele, és közben a háttérben valami hatalmasat puffant. 

 - Szia Sel, Justin vagyok - feleltem, miután a zörej elmúlt.

 - Oh... szia - felelte flegmán.

 - Mi a baj? - kérdeztem reflexből, miután hallottam felettébb érzelemmentes válaszát.

 - Mi a baj? Komolyan van képed megkérdezni, hogy mi a baj, miután két napig fel sem hívsz, és modellekkel veszed körül magad? - lett ideges egyik pillanatról a másikra.

Már megint féltékeny lett. Jó, rengeteg modell volt körülöttem, amikor a Victoria's Secret-ben voltam, de nem volt szándékomban egyikkel sem megcsalni őt.

Különben is, én mit mondjak, mikor az új filmjében más pasikkal smárol? Nekem sem jó érzés azt látni, de én sosem szólok érte. Ő pedig mindig kiveri a balhét.

Főleg Barbira féltékeny, egy magyar modellre, aki szintén ott volt a Victoria's Secret-ben. És elmentem az

afterpartyra, ő is ott volt, és akkor mi van? Ez nem jelent semmit. A közös képem vele... Azt pedig ő kérte, én pedig beleegyeztem, elvégre az nincs megtiltva, hogy másokkal fényképezkedjek. Meg egyébként is, ha jól tudom, Barbinak van barátja, úgyhogy esélyem sem lenne.

És Zoe... Igen, ő tetszik, de nála meg aztán végképp nincs semmi esélyem.

Nem feledkeztem meg Selenáról, mert szeretem, de az utóbbi időben teljesen eltávolodtunk. Azt viszont nem akarom, hogy szakítsunk.

 - Sajnálom, Selena, de el vagyok havazva - nyögtem ki végül, miután mindez végigfutott az agyamon - És a modellek azok csak modellek, nem érdekelnek.

 - Engem pedig tudod, mi nem érdekel? TE! Nem érdekel, hogy nem lesz annyi eladott albumom, az sem, ha a homályba merülök, de én nem bírom melletted. - remegősödött meg a hangja - Végeztünk!

 - Mi...? Te most... Most... Szakítasz velem? - kezdtem dadogni, az Isten tudja miért. 

 - Így van, szakítok, ahogy mondtad! És ne keress többet! - kiabálta, és kinyomta a telefont.

Szakított velem. Selena Gomez szakított velem. Én pedig szingli lettem. 

Ha ezt megtudja a sajtó... Jézusom, mi lesz ebből. Biztos vagyok benne, hogy már ma hallani fogja mindenki, amilyen dühös volt most Selena. 

Hirtelen a szemem könnybe lábadt. Kétévnyi kapcsolat után egyszerűen csak: vége. Négy betűs szó, és mennyi bajt okoz. 

De teljesen az én hibám. És igaza van, két napig nem hívtam, pedig megtehettem volna. Viszont tényleg nem csaltam meg senkivel. Se Barbival, se senkivel. 

Mindez a tavaszi szünetben történt, ami egy hete volt. A Victoria's Secret - ben tényleg nagyon sok szép lány volt, de egyiket sem tudtam volna elképzelni a barátnőmként. Barbi pedig… Ő nagyon rendes lány, talán ő volt ott a legnormálisabb, de csak barátként nézek rá.

Szívem ezer darabra tört, ahogyan belegondoltam, mit is mondott most Selena. Kocsit sem volt kedvem vezetni, de muszáj volt hazamennem. Elfordítottam a kulcsot, és beindult a motor. Egész úton nem is figyeltem a jelzőlámpákra, csak mentem és mentem. 

A könnyeimtől alig láttam valamit, csak homályos pacnikat, amik a kocsik és az emberek lettek volna. A levegő nem volt hajlandó normálisan kijönni a tüdőmből, csak szipogva, így rendesen el is szédültem lélegzés közben. Teljesen gyenge voltam, a lábam csak alig tudta nyomkodni a pedált, mégis egy pillanatra sem mozdult onnan, így elérve a 100 km/h sebességet.

Viszont mikor befordultam egy kanyarba, kihajtott elém egy kamion. Teljes erőmből nyomtam rá a fékpedálra, de túl gyorsan mentem ahhoz, hogy időben meg tudjak állni. Egy hatalmas csattanás keretében elsötétült minden a fejemben.

~*~ Zoe szemszöge ~*~

Már vagy egy órája annak, hogy Justin elment. Nem jöttem rá viselkedésének okára, és ez nagyon idegesített. 

Viszont azt is észben tartottam, hogy már csak egy óra, és mehetek haza. A viziten már túl vagyok, de még kell egy óra, míg minden meglesz. Addig is úgy döntöttem, hogy tévézek egy kicsit. 

Nyújtózkodtam egyet a távirányítóért, és bekapcsoltam a tévét. A híradó jött be. Jól esett nézni, mert már vagy egy hete tuti, hogy nem néztem híradót, így ebből egyenesen következik, hogy semmit nem tudok arról, ami jelen pillanatban a nagyvilágban zajlik.

Tíz perc híradó után hirtelen egy teljesen más adó jött be, pedig egy ujjal sem értem hozzá a távirányítóhoz.

" Hölgyeim és Uraim, megszakítjuk adásunkat!

Justin Bieber, a 18 éves kanadai tini sztár, súlyos balesetet szenvedett a King's Road közelében levő útkereszteződésnél. Egy teherszállító kamionba ütközött a megengedettnél jóval magasabb sebességgel. Állapota súlyos, ezért rohammentővel a legközelebbi kórházba szállítják, a Ronald Reagan Kórházba. Nem megerősített információk szerint a tini sztárral szakított barátnője, Selena Gomez, mert nem tudta tovább elviselni a kanadai popszenzációt övező lány hadsereget. 

További pletykák szerint a 20 éves színész- és énekesnő féltékeny lett Barbara Palvin-ra, egy gyönyörű magyar modellre, akivel Justin a Victoria's Secret-ben találkozott. A Lava nevezetű klubban, ahol az afterparty- t tartották, Justin Bieber és a szépséges modell együtt jelentek meg, és együtt is távoztak onnan. Nem lehet tudni a szakításuk főbb okát, de nem is ez a legfontosabb jelen pillanatban, hanem az, hogy a tini sztár épségben megússza a balesetet. "

Ronald Reagan?! De hisz én is itt vagyok! Jézusom, ez hihetetlen! Justin balesetet szenvedett! Remélem nem fog meghalni... Azt sem tudtam, hogy van barátnője.. és hogy Selena Gomez? Ó, te jó Isten, menten kapok egy szívinfarktust, ha nem tudom meg most azonnal, hogy van.

 - Gyorsan, gyorsan a műtőbe, nem sok ideje van hátra! - kiabálták kintről.

Egyből tudtam, hogy Justinról van szó, és mivel már fel voltam öltözve, ezért felpattantam az ágyból, és kinyitottam az ajtót. Három rohanó férfit láttam meg, és egy nem éppen kellemes látványt, ami Justint jelentette. 

Az arca véres volt, éppen csak azt csíptem el, mert el is rohantak vele, egyenesen be a műtőbe. Elfogott a rosszullét. 

Pár napja még simán azt kívántam volna, hogy bárcsak eltűnne az életemből, de most valahogy mégis szörnyen éreztem magam, mikor megláttam. Mégiscsak ő mentette meg az életem... 

A szívem nem akarta abbahagyni az erős dobogást, már szinte majdnem kiszakadt a mellkasomból, annyira erősen diktálta az ütemet. Szédültem és a fejem is fájt, ezért visszamentem, és leültem az ágyamra. Ittam egy pohár vizet, és utána már jobban éreztem magam. Ilyen stresszes helyzetekben mindig leesik a vérnyomásom.

 - Szia, kicsim, megjöttem, az orvo... - nyitott be anya az ajtón, de mikor meglátta, hogy próbálom a vérnyomásom visszahozni a helyes értékre, elakadt a szava - Mi történt?!

 - Justint öt perce hozták be, súlyos balesetet szenvedett, és én láttam, ahogy beviszik... - kapaszkodtam az ágy korlátjába.

Anya arcán láttam a ledöbbenést mondatom hallatán. Odajött mellém az ágyra, és megsimogatott. 

 - Biztosan rendbe jön - mondta, de látszott rajta, hogy kételkedett saját szavai valóságtartalmában.

Tíz percig meg se tudtam mozdulni. De aztán el kellett hagynunk a kórtermet, így hazaindultunk. Még utoljára a műtő felé néztem, és már ott láttam egy ideges, síró nőt, aki valószínűleg Justin anyukája lehetett.

Nem szívesen mentem el, de muszáj volt, így anyával elhagytuk a kórházat.

~*~

Itt roskadok a szobámban, tanulnom kéne a törit, de egy szót sem tudok most megjegyezni. Holnap már mennem kell suliba, mert ma jöttem ki és semmi bajom. Illetve igenis, van bajom, de nem külsőleg.

Justinról még mindig semmi hír. Már több mint három órája. A tévé folyamatosan be van kapcsolva, és csak azt figyelem, hogy mondanak-e már valamit.

Abbeyékkel beszéltem Skypeon, és elsírták magukat nekem, hogy ha Justinnak valami baja lesz, ők azt nem élik túl. 

Ma szerda van, és pénteken lesz a bál, de ez a legutolsó dolog, ami most foglalkoztat. Szerintem Tyler addig fog élni, amíg meglátom, aztán kampec. Annyi lesz neki. 

Teljesen kiakaszt, hogy ennyire a szívemen viselem azt, ami Justinnal történt. Jó, nem szeretem, de azért azt nem akarom, hogy meghaljon. 

Gondolkozásomat a tévében levő férfihang terelte el más irányba.

"Justin Bieber megmenekült! 

Az orvosoknak sikerült megmenteni a tini sztár életét, és állapota már nem mondható kritikusnak. "Agyrázkódást kapott - nyilatkozta az orvos -, a hirtelen sokktól viszont elájult, és beverte a fejét a kocsi szélvédőjébe, amitől egy kisebb heg lett a halántékán, de ha a ma estét végigalussza, holnapra nem lesz baja. Nem sok hiányzott a halálhoz, az volt az egyedüli szerencséje, hogy még időben lefékezett, és az ütközés ereje nem volt súlyos"

Tehát aggodalomra semmi ok, a tini sztár rendbe fog jönni"

Hirtelen egy kéttonnás szikla omlott le a szívemről. Rendbe fog jönni... Te jó ég, magamra sem ismerek. Mintha nem is Justinról lenne szó. Miért viselkedek így? Jézus... De most már komolyan abbahagyom ezt a felettébb nem megszokott viselkedésmódot, amit produkálok. Rendbe jön, és ennyi. Ne ragozzuk tovább. 

 - Csajszi, lááááááttaaaaaaaaad? Rendbe fog jönniiiiii! - kiabált bele a mikrofonba Deena boldogan.

 - Láttam. - csak ennyit feleltem, és mosolyogtam egyet, mert azért bunkó nem leszek.

 - Ja, és a sok balesetre való tekintettel a bált áttették jövő hét péntekre - tolakodott bele Abbey is a kamerába.

Na, azért ennek örültem. Nem akartam ilyen állapotba elmenni, ráadásul így már nincs is kivel mennem a bálra. Jövő hét péntekig csak elhív valaki... Remélem.

 - Jól van csajszink, mi megyünk, mert tanulni kell - integettek, és pillanatokon belül megszakadt a kapcsolat.

Én is befejeztem még a teendőimet, de mire oda jutottam, hogy kész vagyok, 11 óra volt. Gyorsan lezuhanyoztam, és lefeküdtem.

Nagyon megkönnyebbültem, hogy Justin rendbe fog jönni. Nem is tudom... olyan rosszul érzem magam amiatt, hogy olyan lekezelő voltam vele. Talán változtatnom kéne. Áh… nem, az nem fog menni. Én hozzá soha nem fogok tudni kedves lenni. Még mindig nem kedvelem, de már nem annyira utálom. 

Idegesít az, hogy nem tudom, hogy mit is gondolom róla. Egy dologban azonban biztos vagyok: 

Valami megmozdult bennem vele kapcsolatban.  De hogy ez jó-e vagy nem, azt még magam sem tudom.