14.rész - Pletyka

Lányok, el sem hiszitek, de olyan ihletet kaptam, hogy leültem a gép elé fél tízkor, és egyszerre megírtam nektek ezt a részt :DD Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, ezért kérek sok komit!
Igyekeztem ezt a részt amolyan kíváncsiságkeltővé csinálni, és izgatottan várom a véleményeket, hogy sikerült-e elérnem a célomat :D Akinek van tippje a részben található dologgal kapcsolatban, az ne árulja el! A következő részben úgyis kiderül ;D
Na, jó olvasást! <3

U.i.: Az előző rész összes kommentjére válaszoltam, és most is fogok majd :) <33

~Zoe* 

Reggel szó szerint arra ébredtem, hogy a hasamra süt a nap. Este nagy gondolkozásom közepette elfeledkeztem a redőny lehúzásáról, így ennek következményét ma reggel sikerült tapasztalnom.
Még csak kilenc óra volt, de felkeltem, mert mintha az ágyam azt akarta volna, hogy ne maradjak tovább. Szokásos reggeli készülődésem után a konyhába tartottam a reggeli táplálékomért.
 - Jó reggelt, álomszuszék - üdvözölt anya - Hogy aludtál?
 - Neked is jó reggelt, és köszi, jól - dörzsöltem a szemem, mert azt azért senki ne várja el tőlem, hogy kilenc órakor teljes agyi kapacitással vágjak neki mindennek.
Nem kellett sokat várakoznom, anya már adta is a gofrimat. Békésen ettem éppen, mikor a bátyám lemászott, szinte szó szerint az emeletről, egy szál alsógatyában.
 - Jó reggelt - ölelte meg anyát - Szia, hugi - én arcra puszit is kaptam, nálunk ez a szokás.
 - Nem megy jól a modellkedés, hogy nem telik ruhára sem? - vigyorogtam rá.
 - Nagyon vicces - dörmögött az orra alatt, de a halvány mosoly az ő arcán is ott virított.
Levetette magát mellém a székre, és ő is nekilátott a reggelijének. Én már betermeltem a gofrit, mikor ő még csak egyet harapott bele.
Illedelmesen megköszöntem anyának a jól megérdemelt ételt, és a kanapét céloztam meg. Kapcsolgattam a tévét, de mindenhol csak reklám ment. De nem akármilyen reklám.

 "Justin Bieber új, Girlfriend parfümje várhatóan június végére már kapható lesz a drogériákban!

Ha volt is olyan kósza gondolatunk, hogy Justin Bieber kalandozása a parfümök birodalmában csak múló szeszély lesz, most mindörökké elfelejthetjük, hiszen itt a legújabb Justin Bieber parfüm, mely igen találóan a Girlfriend nevet kapta. Talán azért születhetett meg a Bieber parfümbirodalom újabb tagja, mert a szakma kifejezetten díjazta első, Someday parfümjét, mely idén elnyerte a celebrity parfümök különdíját, valamint elképesztő mennyiségben fogy a mai napig is."

Tízből kilenc adón ez a reklám ment. Már kezdett túlságosan idegesítővé válni, és furcsálltam is, hogy most ennyire tele van vele a tévé. Mi történhetett?
Ennyiszer sosincs a tévében, csak néha leadják, hogy az új albumával bénázik még mindig, és hogy bocsánatot kér, ha esetleg késne az album stb. De most... Mintha semmi más nem lenne a világon, csak ő.
El is kapcsoltam egy olyan adóra, ahol csak hírek mennek. A teletexten kiírta, hogy tíz perc múlva kezdődik a Bulvár, úgyhogy ott is hagytam, mert már komolyan kíváncsi voltam, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte. Lehetséges, hogy csak el akarják terelni a figyelmet az albumról, ezért nyomatják ezt a sok parfümreklámot. De szerintem van valami a dologban, és kíváncsi vagyok, hogy mi.
Percre pontosan tíz perc múlva kezdődtek a bulvárhírek. Adtak előzetest, először Lady Gagáról lesz szó, aztán Rihannáról, Christina Aguileraról, Miley Cyrusról és végül Justinról.
Imádom az ilyet, mindig azt rakják be utoljára, ami érdekelné az embert. De nem baj, legalább képben leszek a többi hírességgel kapcsolatban is.
Elég hamar lementek a hírességek, most éppen Mileyról van szó, utána pedig jön Justin.
Annyira szokatlannak érzem ezt a helyzetet. Máskor, ha meghallom csak szimplán a nevét a tévében, mint a villám úgy kapcsolom el egy másik csatornára, most pedig azt várom, hogy végre mutassák már.
De érzem, hogy van valami a háttérben. Nem tudom, hogy mi, de érzem, hogy nem szabad elkapcsolnom. Ismerem már annyira a médiát, hogy tudjam, ha egy hírességről több mint elégszer szó van, akkor ott valami szaftos pletyka kering, én pedig kíváncsi természetem révén csupa fül vagyok ilyenkor.
És máris fény derül erre a pletykára, hisz most jön Justin a tévében.
Hallgattam a műsorvezetőt, és minden egyes szava után egyre nagyobbra tágítottam a szemeim. Ez nem lehet igaz! Azonnal értesítenem kell a csajokat.
Gyorsan felszaladtam a laptopomért, és Skypera léptem fel. Mind a négyen fent voltak.
 - Csajok, tévét be, MOST! - utasítottam őket idegesen.
Laptoppal a kezükben futottak a tévéig, és bekapcsolták azt. Néha rápillantottam a képernyőre, és négy döbbent arcot láttam, gondolom hasonlót, mint az enyém lehetett.
Tíz percig papolt a pasi a tévében, és vége lett a műsornak. Levegőt venni is alig tudtam, anyáék arca is a döbbenettől le volt fagyva, ahogy a lányoknak is.
 - Ez hogy lehet? - kérdeztem magamtól halkan, de közben belül forrtam a dühtől.
Hogy lehetek ennyire ostoba? Tudnom kellett volna! Csak azért csinálta, hogy ismét a központban legyen.
 - Zoe, nyugodj le, kérlek - nyugtatott anya.
 - Nyugodjak le? Egy ilyen hír után nyugodjak le?! - mondtam egy oktávval normális hangszínemhez képest magasabban.
 - Csajszi, igaza van anyukádnak, nyugodj meg ez csak egy pletyka. - támasztotta alá anyát Nicole.
 - Csak egy pletyka?! - háborodtam fel.
Valamiért, amikor dühös vagyok, mindig megismétlem az emberek mondatát, érzékeltetve ezt, hogy nem akarom felfogni, amit mondanak.
Senki nem tudott semmit mondani, velem az élen. Austint annyira nem izgatta a dolog, fel is ment, azonban anyát is meglepte egy kicsit a hír. Én voltam az, aki a legjobban kiakadt, de úgy gondolom, hogy teljes mértékben jogosan.
 - Most megyek, csajok, sziasztok - köszöntem el monoton hangon és már le is csuktam a laptopot.
Oldallátásomnak köszönhetően láttam, ahogyan anya beszédre nyitotta a száját többször is, de meggondolhatta magát, hiszen ismer, és tudja, hogy ilyenkor engem nem érdemes zaklatni, így inkább fel is ment az emeletre.
Persze ilyen is csak velem történhet meg. Felfogni sem tudom, hogy ilyen vak vagyok. Tanulnom kéne a környezetem hibáiból, és ilyen helyzetekben okosabbnak lenni, és akkor talán nem történne velem ilyesmi.
A legjobban azonban az háborít fel, hogy mikor kicsit nyitok felé, akkor rájövök, hogy mindent csak merő számításból csinál, félredobva mindent a hírnévért.
Elképesztő, hogy amikor megismered egy ember egyik oldalát, és kezded megkedvelni, hirtelen előhúzza azt a másikat, amit utálsz, ezzel pofára ejtve téged.
Az is bosszant, hogy egyszer már átéltem ilyet, és akkor megfogadtam, hogy legközelebb okosabb leszek, de nem, nekem hagynom kellett magam.
Zoe Bree Parker, ezt most jól benézted.

~*~ Justin szemszöge ~*~

 - NEM, NEM, NEM! Ez nem történhet meg, teljességgel lehetetlen! Gyűlölöm a sajtót Scotter, érted, gyűlölöm! - ordibáltam, mint egy fába szorult féreg.
 - Nyugodj már le, haver! - váltott ő is más hangnemre - Az egész a te hibád! Miért nem vagy óvatosabb?
 - Rettenetes, hogy egy lépést sem tehetek anélkül, hogy másnap már ne látnám magam a tévében, én ezt nem bírom tovább! - csapkodtam az asztalt.
 - Te mentél bele ebbe az egészbe, hát vállald a következményét! - csapta be az ajtót Scotter kívülről.
Igazából nem is az izgatott, hogy ismét egy hülye pletyka kering rólam, hanem az, hogy mindebbe belevonták Zoet is.
Mit gondolhat most? Már biztosan látta a tévében, hisz tele van vele minden. Az teljesen biztos, hogy az a kicsi szimpátia is elaludt irántam, ami eddig esetleg még élt benne.
Fogalmam sincs, hogy fogom ezt kimagyarázni, de azt tudom, hogy ez nem maradhat így. Azonnal lépnem kell valamit, mert különben még idegesebb leszek, már ha ez egyáltalán lehetséges.
Felléptem Twitterre, és egy csomó fanom már most teljesen kiakadt. Utálom ezt, de reagálnom kell, mert még a végén azt hiszik, hogy azért hallgatok, mert nem tudok mit kitalálni kifogásnak.
Ezért hát írtam Twitterre.

@justinbieber: hihetetlen, hogy a média ilyen mélyre süllyedt...

Ennél többet nem is akarok, illetve nem is tudok írni, mert ha valami rosszat írok ki, Scotter darabokra szeletel, és a testrészeimet a világ négy pontjára fogja kiállítani, amit a legkisebb mértékig sem szeretnék. Most nagyon dühös vagyok. Már minden sínen volt, erre most jön egy ilyen idióta pletyka... Remélem Scotter intézkedik minél hamarabb, mert itt fog megölni az ideg.
Az pedig csak még jobban felbosszant, hogy a rajongóim elkezdték szidni Zoet, amire nem reagálhatok, mert ha védem, akkor az lesz a baj, viszont ha nem védem, akkor meg az. Na, ilyenkor mi a teendő?!
Rettenetes ez az egész.. Most indulna be Zoe karrierje, erre a média kitalál egy ilyen ostobaságot.
Mit fognak gondolni az emberek szegény lányról? Ha valahol fel fog tűnni, rögtön rá fogják szegezni azt a bélyeget, hogy általam törekedett fel a csúcsra. Pedig mindent magától hozott össze, az csak egy dolog, hogy én ott voltam a versenyen.
Még mindig nem akarom elhinni, hogy ez történt.
Nem akarok Zoe szeme elé kerülni legalább tíz évig ezek után, hisz most biztosan engem hibáztat mindezért. De ugyan kit is hibáztasson, ő nem tehet róla. Nekem kellett volna odafigyelnem, de nem tettem, és tessék, a média rögtön kihasználta az alkalmat.
Hülye paparazzik... Semmit nem utálok jobban náluk a világon. Mindenhová követik az embert, nem hiszem el, hogy sosem fáradnak. Kilépek az utcára, és már rögtön fotósok hada fogad, és elég egy óvatlan pillanat, másnap már mindenki "tud mindent". De itt most semmi nem történt, hát olyan nehéz ezt elfogadni?!
Sosem fogom megérteni a sajtót, de eljutottam arra a szintre, hogy már egyáltalán nem is akarom keresni a magyarázatot.
Nagy ívből teszek magamra most már, innentől az egyetlen célom az, hogy Zoet tisztára mossam az üggyel kapcsolatban, mert ő az az ember, aki aztán végképp nem érdemli meg, hogy egy ilyen dolog miatt menjen tönkre a karrierje. És addig nem is nyugszom, még le nem száll Zoeról mindenki.

~*~ Zoe szemszöge ~*~

Hogy fogok ezek után kiállni az emberek elé? Annyi Bieber rajongó van, hogy mihelyst meglátnak majd, már le is fujjognak a színpadról anélkül, hogy megismernének.
Én ezt nem fogom bírni. Annyit küzdöttem, és most pedig a hülyeségem miatt megy tönkre minden. Miért vagyok ennyire fájdalmasan vak?
Mindig hagyom magam becsapni, és érzem, hogy egyszer ebbe fogok beleőrülni. Komolyan észre kéne vennem, hogy nem vagyok már átlagos, mert eddig is ismertem ezt a bunkót, csak eddig szerencsémre nem vont bele egyik alattomos tervébe sem.
Szörnyű, hogy most mennyire kiszolgáltatottnak érzem magam. Látom magam előtt az embereket, ahogy a hír hallatán elítélnek, és sosem lesznek majd képesek énekesként nézni rám.
Tönkretettem a saját jövőm a vakságommal, ezek után akár le is mondhatok az énekesi pályáról. Semmi esélyem, az emberek szemében ezek után nem leszek más, csak egy hülye fruska, aki a nagy Justin Bieber segítségével tört ki a semmiből. Pedig éppen ezt akartam elkerülni!
Saját erőmből, teljesen magamtól akartam eljutni a világhírnévig, nem pedig egy ilyen senkiházi segítségével elérni, hogy rám figyeljenek az emberek. Most azonban épp ez történt, és ezt már csak egy időgéppel tudnám visszacsinálni.
Bedőltem neki. Fogadd el, Zoe, bedőltél neki, és belesétáltál az idióta csapdájába. De mindez nem történt volna meg, ha nem hagytad volna magad. Élhetnéd nyugodtan a győztes életedet a családoddal és az új menedzsereddel, akik mindenben támogatnának, nem pedig ilyen dolgokon emészteni magad.
Most oda az álmom, az összes tervem és elképzelésem romokban hever. Annyira el vagyok keseredve, mint még soha.
És mi lesz ezután? Mit kezdek magammal? Őszintén szólva, abba még sosem gondoltam bele, hogy milyen lenne az, ha nem lehetnék énekesnő.
Kicsi korom óta arról álmodozom, hogy az emberek tudják, hogy ki az a Zoe Parker, beszéljenek rólam és szeressenek. Hatalmas rajongótábort akartam toborozni, akiknek szívből énekelhetek, és akik akkor is mellettem állnak, ha éppen mélyponton vagyok, megvédenek, ha az utálók lehordanak, és nem pártolnak el mellőlem egy rossz pletyka miatt.
Ez az elképzelés azonban jelen pillanatban porig van rombolva, és nekem kell kitalálnom, hogy építek majd a homokból ismét várat. Nem hagyhatom annyiban mindezt, és nem is fogom. Ha kell egyedül, vagy segítséggel, de nem fogom hagyni, hogy tönkremenjen az életem.
Ez az ideiglenes tervem a jövőre nézve.