26.rész - Atléta

Sziasztok! :D Hosszú idő után ismét itt lennék. 

A mai nap egy nagyon különleges nap, de bizonyára tudjátok, hisz ma van Justin szülinapja! :) A várva várt 19...mindjárt sírok de komolyan :') Hogy felnőtt a kis 16 éves kissrác, aki szürke pulcsiban énekli a One Time-ot.. Viszont nekünk ő mindig kidrauhl marad! ♥

Szülinapja alkalmából hoztam nektek az új külsőt és persze a részt :) Ez az én ajándékom nektek :)

Elolvastam az előző rész kommentjeit, és találtam köztük egy olyat, ami azt írta le, hogy az én blogom miatt szerette meg Justint az illető. Nos, az ilyet rettentő megható olvasni. Hihetetlen, hogy ilyen benyomással vagyok az emberekre. Még magam sem hiszem el. 

Ráadásul 23-an lettünk és túlléptük a 12.000 oldalmegtekintést is, ami ismét elképesztő, mert túlléptük a 20-at, ami a személyes kitűzött célom volt. Nagyon hálás vagyok nektek, remélem még sokáig velem lesztek! ♥
Az új külsővel kapcsolatban még annyit, hogy lehet, hogy nem találjátok meg oldalt az adatokat. Minden ott van jobb oldalt felül, egy kis szürke fület keressetek, ha rávezetitek az egeret akkor meg fog jelenni minden: az oldalmegtekintés és a rendszeres olvasók is, így ott lehet feliratkozni is :)
És lenne itt még egy dolog. Van egy magyar Justinos oldal, ami véleményem szerint a legjobb az összes közül. Szeretnék még ma összehozni az 5.000 lájkot, és már csak kb. 70-en kellenek hozzá. Ha nem lenne nagy kérés, lájkoljátok nekik az oldalt, hiszen teljesen megéri, mert mindig a legfrissebb és a legbiztosabb infókkal szolgálnak! :) 
Itt a link ----> http://www.facebook.com/JBieberHun Előre is köszönöm :)

Most pedig Jó Olvasást Mindenkinek!

~Zoe*

~*~ Zoe szemszöge ~*~

Örültem ennek a bizonyos élet forrásának, mert így legalább le tudtam mosni a nyakamról a sarat, ami már vagy fél órája ott díszeleg rajtam. Gyorsan odasiettem hát a patakhoz, és kezemből kanalat formálva öntöttem le a nyakamat vízzel, ami mihelyst elérte a nyakamat, elvesztette teljes tisztaságát. Helyette koszos folyadék áramlott le a nyakamon egészen a pólómig, ami beszívta a nedvességet, ebből egyenesen következtetve arra, hogy valószínűleg teljesen vizes lett. Ezzel pedig az egyetlen probléma az, hogy az atlétám fehér.

És mivel fehér, ezért két dolog is bekövetkezett egyszerre: piszkos és egyben átlátszó is lett. Nos, az utóbbinak nem igazán örültem, sőt mi több eléggé frusztrált az a tudat, hogy a pólóm leglényegesebb része jelenleg 80%-osan áttetsző. Valahogy muszáj átváltanom, ha nem akarom, hogy Justin tekintete állandóan rajtam legyen. Mégis, ha mindezt megteszem, akkor pontosan ezt fogom elérni.

Nem fogok előtte öltözni, mert azzal dupla annyi problémát csinálnék magamnak. Neki persze kedvezne, ha végignézhetné, ahogyan vetkőzök, de nekem már kevésbé lenne örömteli a dolog. Viszont ha így maradok, azzal csak azt érem el, hogy pár pillanat ereje helyett egész nap tűrhetem a bámulását, amit kicsit sem szeretnék. Így hát mégis át kell vedlenem.

És mégis hogy a francba közöljem ezt vele?! "Justin, én most leveszem a pólóm, oké?" Ez egy felettébb idióta dolog lenne felőlem. Már az is teljesen abszurd, hogy itt állok Justinnak háttal, hogy nehogy véletlenül is észrevegye az áttetsző felületet a fehér atlétámon. Azt sem tudom, hogy most éppen hova néz, vagy mit csinál. Egy óvatlan mozdulat azonban, és máris lát mindent. Tennem kell valamit, mégpedig most.

Szólok neki, és elmesélem mi történt. Már csak azt kéne tudnom, hogy ezek után, hogy oldom meg az átöltözést. Viszont mielőtt ezen törném magam, meg kell valósítanom tervem első részét, ami nem más, mint az, hogy közlöm vele a tényeket.

 - Justin... - mondtam eléggé eltorzul hangon, pedig nem terveztem ilyenre a hangnemem.    

Hátra sem néztem mégis éreztem, hogy tekintetét felém kapja, és árgus szemekkel figyeli mit is szeretnék neki mondani.

 - Igen? - reagált és hallottam, ahogy közelebb jön hozzám.

A hátam mögött kb. 20 centire állhatott meg, mert egy szavas válaszát olyan közelről hallottam, hogy az nem lehetett messzebb fél méternél. 

 - Nos - kezdtem bele - Át kell vennem a pólóm - nyögtem ki végül.

Mondatom hangos közlése után hallottam, amint Justinnak bent reked a levegő a tüdejében. Látószervem használatba vétele nélkül is láttam lelki szemeim előtt, amint lelkesedik mondatom iránt, mégsem tudja, mi lenne rá a legmegfelelőbb válasz.

 - Öhm… de… miért? - dadogta értetlenül.

Ekkor bebizonyosodott sejtésem, miszerint bizonytalan a válaszában. Ráadásul hangjából zavartságot is kivettem, ami nem meglepő, hiszen éppen most közöltem vele, hogy átveszem a felsőm.

Fogalmam sincs, hogy ilyenkor mi játszódik le egy fiú fejében. Valami olyasmi, mint amikor a lányok látnak egy srácot félmeztelenül. Vagyis hogy helyesbítsek, a lányok látnak egy olyan srácot félmeztelenül, aki előttük vetkőzött félmeztelenre. Mit is mondjak, nem rossz az olyan. De azért valljuk be, a két dolog nem ugyanaz.

Egy srác felsőtestén maximum az izmai vannak a központban, de egy lánynál ez nem igazán lép érvénybe. A lányoknak van egy olyan részük a felsőtestükön, amit nem igazán szeretnek mutogatni mindenkinek. Éppen úgy, ahogy én sem szeretem, főleg nem egy olyan személynek, mint amilyen Justin. Most mégis ezt kell tennem, persze nem fogok teljesen előtte vetkőzni, hanem majd valahova elbújok. Fogalmam sincsen, hogy mégis hova, de majd valahogyan megoldom, mint minden mást eddig is.

Gondolkozásom közepette eszembe jutott, hogy Justin kérdése még mindig megválaszolatlan, így ebből következik az, hogy talán reagálnom kéne rá.

 - Hát - vágtam neki magyarázatomnak, bár még én sem tudtam igazán, hogy fogom neki megmagyarázni mindezt érthetően - Átázott a pólóm.

Remélem, ebből a rövidke kis mondatból levon minden következtetést, és nem kell neki elmagyarázni, hogy mivel átázott a pólóm, ezért abból következik, hogy átlátszó lett, amiből következik az, hogy olyan a pólóm, mintha rajtam sem lenne, amiből következik, hogy olyan látvány van előtte, amit én nem szeretnék, hogy előtte legyen. Ezt még végiggondolni is fárasztó volt.

 - Ó, értem... - vakargatta a tarkóját, amit időközben oldalra fordított fejemmel volt alkalmam megpillantani.

És most mi lesz? Nem sétálhatok el előtte így... Akkor feleslegesen lenne okom aggódni. Ekkor jutott eszembe, hogy talán a pót felsőmmel eltakarhatnám magam. Ami nála van. A helyzetem egyre rózsásabb. El kéne kérnem tőle a pólómat, amit nagyon jól tettem, hogy magammal hoztam.

 - Ideadnád a pólóm a táskából? - néztem a kezében tartott táskára, de még mindig nem fordultam felé.

 - Ja, ja, igen, persze... - kezdett el zavartan kutatni a fekete hátizsákban - Tessék.

A vállamon átnyújtott ruhadarabot kikaptam kezéből és magam elé tettem. Hála Istennek az már fekete volt, így nem fog még egyszer ugyanez megtörténni.

A következő mozdulatom az volt, hogy körülnéztem, mégis hol tudnék átöltözni. Találtam egy viszonylag sűrű  lomkoronájú bokrot, ami magas is volt, így éppen eltakart.

 - Akkor… én most megyek és átveszem... - indultam meg a pólót magam előtt tartva a kiszemelt helyem felé.

 - Oké én addig... - mutatott zavartan a háta mögé - Elfordulok.

Az jó lesz. Már éppen mondani akartam neki, hogy legyen oly kedves és fordítson nekem hátat, de szerencsére volt oly okos, és magától is rájött.

Egy pillanata belenéztem szemeibe, míg elhaladtam mellette, de utána azt kívántam: bár ne tettem volna. A nap éppen úgy vetült rá, hogy megcsillogtatta mogyoróbarna szemeit, ami rendesen felgyorsította a szívverésem. Még magam is meglepődtem szervezetem ezen reakcióján, és mostanáig sem értem hogy mégis mitől tért ki szívem a megszokott tempójú dobogásból. De inkább hanyagoltam a dolgot, és elindultam a bokor felé átöltözni.

~*~ Justin szemszöge ~*~

Az igazság az, hogy a legkisebb mértékig sem állt szándékomban hátat fordítani neki. Csakis a modorom késztetett az imént elhangzott mondatomra. És mivel elhangzott mondat, ezért úgy is kell tennem, ahogyan azt mondtam.

Hátrébb mentem tehát az eddigi helyemtől kb. 5 méterrel, és figyeltem Zoet, ahogyan az "öltözője" felé tart. Nem telt bele sok idő, már ott is volt, és kezével intette, hogy forduljak el. Nem szívesen, de elfordultam, hiszen nem akarok modortalan lenni.

Annyira szeretném látni, ahogyan átöltözik. Perverzül hangzik, de fiúból vagyok, nem? Zoe pedig eszméletlen jó csaj. Egy ilyen alkalmat pedig csak egy hülye halaszt el. Szóval én hülye vagyok. El kell szalasztanom az élő sztriptíz show-t, mert ha Zoe rájön, hogy nézem akkor az lesz a harmadik világháború. Én pedig nem akarok harcolni vele.

Már két perce állok itt. A kezemet ökölbe szorítottam, hogy meg tudjam állni a hátrafelé kukucskálást. A lelkiismeretem kétfelé szakadt, az angyal és az ördög formájában. Mindkettő a vállaimon pihent. Beszéltek hozzám, én pedig teljesen idiótának éreztem magam.

 - Ne nézz hátra, tiszteld meg azzal, hogyha azt mondta fordulj el, akkor tegyél is úgy. Emlékezz, mit mondd mindig anyukád! Tiszteld a nőket - mondta az angyal.

De hisz én tisztelem a nőket! Mindig is tiszteletem, és ez nem fog változni. Az pedig már tiszteletlen lenne, ha leskelődnék utána, így elhatároztam, hogy nem nézek hátra.

 - Komolyan ilyen puhány vagy, hogy bedőlsz ennek a gyávának? - jelent meg az ördög - Nem hiszem el, hogy nem akarod látni, ahogyan leveszi a felsőjét, hiszen szereted! - pofozott fel gondolatban.

Ez elég jó indok. És igenis nagyon szeretném látni, ahogyan öltözik... Lehet, hogy egy pillanatra hátra kéne néznem... Csak egy kicsit...

 - Justin! Ne csináld! Ő gonosz, csak rosszat akar! - háborodott fel az angyal.

 - Francokat vagyok gonosz! Ez egy kihagyhatatlan élmény! - vágott vissza az ördög.

 - És egyben tiszteletlen is! - felelte a jó felem.

 - Ugyan már, tiszteletlenség ide-oda - hadonászott a gonosz részem - Mi baja lesz, ha egy kicsit hátrapillant?

 - Megsérti vele Zoet! - tette ölbe kezeit az angyal.

 - Nem fogja megtudni! - lett mérges ördög társam.

 - De biztosan rá fog jönni!

 - Nem fog!

 - De igen, rá fog!

 - Na jó srácok elég, elég, elég... - vetettem véget a képzeletbeli vitának - Egyezünk meg abban, hogy egy picit hátrapillantok, aztán vissza... - határoztam el magam.

 - Megmondtam, hogy akarja! - nevetett ördögien gonosz felem, majd eltűnt a vállamról.

Az angyal is követte a példáját: egy fejrázás kíséretében ő is elhagyta a vállamat. Így hát elhatározásom alapján lassan oldalra fordultam egy kicsit, hogy szemem elé táruljon az áhított látvány.

Éppen a megfelelő pillanatban szántam rá magam erre a rossz cselekedetre, ugyanis Zoe pont vette le az elázott pólóját.

Lassan és biztosan húzta felfelé az anyagot, ami nem sokkal később már lent is volt róla. Láttam tökéletes vonalát a fényben, amire még az is rákontrázott, hogy csöppet oldalra fordult, így nem csak a hátát láthattam. Fekete melltartó volt rajta, némi csipke berakással. Eszméletlen szexi volt.

Abban a minutumban lezajlott a fejemben, amikor már nem kell 20 méter távolról figyelnem, ahogyan veszi le a pólóját, hanem mondjuk, én tehetem meg ezt helyette egy szobában... Kettesben... Este.... Bieber, ezt azonnal hagyd abba. A perverz fantáziád jelenleg nem alkalmas helyen és időben lépett a színre, úgyhogy shut up. Mégsem tudom abbahagyni a stírölését. Úgy érzem, néznem kell, és nem hagyhatom abba. Szervezetemnek jól esnek ezek a pillanatképek, így folytattam tovább.

Haját a lehető legnagyobb tökéletességgel rakosgatta ide-oda, hogy ne akadjon bele a pólójába. Vajszínű nadrágja is látszott kissé, és mivel háttal volt, ezért kicsit lejjebb is szemügyre tudtam venni a dolgokat. Ismét bevillantak a képek, amint abban a bizonyos szobában vagyunk kettesben, és... Jesszusom.

Én most komolyan perverz álmokat szövögetek? Mégpedig Zoeval a főszerepben? Teljesen megbolondultam. Illetve Zoe teljesen megbolondított. Minden egyes testrésze látványa után eszembe jut egy felnőtt jelenet a fejemben, amikről még magam sem tudtam, hogy el tudok képzelni. Mégis most ezt teszem... A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy Zoe már felvette a fekete atlétát, így gyorsan vissza is fordultam, nehogy észrevegyen.

Azt mondtam magamnak mindezek előtt, hogy el pillanatra hátrafordulok, aztán pedig vissza. De ez a pillanat volt öt perc is... Szóval hogy pontosítsak: nem egy pillanatra néztem hátra, hanem tulajdonképpen végignéztem az egész folyamatot. Basszus, Bieber, itt látszik, hogy még mindig tiszta perverz vagy. Ryan rengeteg dolgot rám ragasztott, és ez éppen most mutatkozott meg. Innen is gratulálok neki.

Feltűnésmentesen próbáltam úgy tenni, mint aki nem nézett végig mindent, így az előttem levő gyönyörű tájat kémleltem. Két perc múlva meghallottam egy selymes hangot a hátam mögül.

 - Végeztem… - mondta ártatlanul, mire én felé fordultam.

Közelsége felhozta az előbbi emlékeket, és hirtelen minden előjött a fejemben. A háta, a nyaka, a haja, a melle... Jézusom, el kell vezetnem a tekintetem róla, mielőtt Jerry lentről üdvözölné őt.

Zavartan néztem el a távolba, és próbáltam nyugtatni magam, kisebb-nagyobb sikerrel.

 - Oké, akkor mell… izé, menjünk - javítottam magam a legkisebb mértékig sem szándékos nyelvbotlásból.

Szerencsére egy enyhe grimasz után továbbindult a patak mentén. Ha még egy percig előttem állt volna, nekem annyi lett volna.

Valószínűleg olyan vörös lehettem, mint egy cékla, ezért eltereltem másfelé a gondolataimat. Hála Istennek, minden kiment a fejemből, igaz csak fél óra után, de kiment.

Követtem Zoet, ahogyan haladt a patak mentén, és kis idő múlva már meg is pillantottuk a patak forrását. Egy nagyon szép vízesés volt, kb. 50 méterre tőlünk. Gyorsan odasiettünk, már amennyire ez lehetséges volt, hisz a szikla aljánál meg kellett állnunk. Egymásra néztünk tanácstalanul, és vártuk a reakciókat.

 - Hát, ezt most meg kéne mászni - jelentette ki Zoe, miközben a sziklákat méregette.

Egyetértően bólogattam, és hozzáfűztem a gondolataimat.

 - Szerintem csak egyikünknek kéne felmenni, mert ketten nem férünk el - néztem körül.

 - De ki menjen? - nézett rám nagy szemekkel.

Gondoltam önfeláldozó leszek, és felajánlom, hogy én megyek mászni.

 - Majd én megyek, te addig vigyázz a táskára - nyújtottam a kezébe a holmit, és készülődtem a sziklamászáshoz.

Megropogtattam a csontjaimat, és már éppen megragadtam az egyik kisebb sziklát kapaszkodó gyanánt, amikor Zoe megállított.

 - Várj - tette vállamra a kezét - Vigyázz magadra.

Hatalmas szemekkel nézett rám, mire a szívem hevesen kezdett kalapálni. Komolyan belezúgtam ebbe a lányba, méghozzá menthetetlenül. Az pedig, hogy azt mondta nekem, hogy vigyázzak magamra, csak még nagyobb kontra volt a testemnek. Legszívesebben adtam volna neki egy puszit, de ehelyett csak egy mosolyt intéztem felé, és már el is kezdtem a mászást...

-----------------------------------------------------

Ahhhhw, de cukik *-* :DD Komolyan mondom egész végig mosolyogtam, amíg írtam a részt, hiszen egyre jobban alakulnak a dolgok ;) Kérdések:

1. Mi a véleményetek Justin leskelődéséről?
2. Vajon Zoe mit gondolhat Justin-ról? (ne írjátok, hogy kell egy Zoe szemszög, mert lesz, csak kíváncsi vagyok, hogy ti hogy gondoljátok tovább :DDD)
3. Szerintetek miről árulkodik Justin perverz fantáziája? :D

Az előző részben megkérdeztem tőletek, hogy hány évesnek gondoltok. Hát kaptam mindenfélét, volt aki 13-nak, volt aki 17-nek nézett, ami wow :'DD Igazából 15 éves leszek májusban :) Legtöbben eltaláltátok :D  Most pedig hadd kérdezzek egyet az új külsővel kapcsolatban:

• Mennyire bejövős nektek a maximálisan megújult blog? :)

Remélem tetszett a rész mindenkinek :) Találkozunk legközelebb, és tudjátok: 15 komi ;) :*

Love U Beliebers <333