11.rész - Karaoke

Szavakba önteni nem tudom, hogy mennyire sajnálom, hogy megint későn hozam a részt, de zajlik az életem, mostanában túlságosan is...
Az előző résznél megemlítettem a kevés komit. Nos, van nekem egy olyan olvasóm, akit úgy hívnak, hogy DrinJus, és ő ráébresztett, hogy nem a kommenteken múlik ez az egész, mert ha én hiszek magamban, akkor minden lehetséges. És nem tudom neki eléggé megköszönni, amiért erre rávilágított, így csak annyit tudok mondani, hogy nagyon imádlak DrinJus! Remélem, hogy még sokáig fogsz olvasni, és nem okozok csalódást se neked, sem pedig a többieknek.
Persze a többi olvasómat is nagyon szeretem, hisz nélkületek nem is működne ez az egész blog.
A kommentekről még egyszer annyit, hogy nem azok a legfontosabbak viszont nekem sokat jelentenek, úgyhogy aki eddig is írt, az ne hagyjon fel ezzel a jó szokásával :DD
Jó Olvasást Nektek :) <33
u.i.: Ez a kép a tiéd DrinJus, remélem örülsz neki :DD

~Zoe*

Annyira kellett már nekem ez a hétvége, mint egy falat kenyér. Hétfőn kirándulás, ráadásul három napos, úgyhogy ahhoz kell az energia, hogy fent tudjak maradni minden este hajnalig. De ha már itt tartunk, bepakolok, hogy azt se kelljen holnap.
Elővettem a Louis Vuitton táskámat, amit még előző karácsonyra kaptam anyától. Ebbe tökéletesen belefér háromnapi kellék.
Kinyitottam a szekrényemet, és kutlászni kezdtem az aljában, ahol a fürdőruháimat tartom. Úgy döntöttem, hogy többet viszek, szám szerint hármat, a három napra. Miután ez kész volt, megálltam a szoba közepén, és az államat kezdtem simogatni, ugyanis a következő dolog nem tudom, hogy mi legyen. De mivel semmi nem jut az eszembe, ezért a ruhákat pakolom, közben úgy is beugrik majd, mi még létfontosságú.
A lelkes ruhapakolás végén villant be, hogy mivel fürdőruhát pakoltam, ezért ebből egyenesen következik, hogy törölköző is kell, amiből szintén egyértelmű, hogy kell naptej, strandpapucs, napszemüveg és szalmakalap is.
Erről beszéltem. Mindent felhalmozok, sosem tudom eldönteni, hogy mit vigyek magammal. Még a végén kicsi lesz a táska.
Fél óra halmozás után végre sikerült szelektálnom a legszükségesebb dolgokat, és a táska sem fog szétszakadni.
 - Zoe, gyere le légy szíves, téged keresnek - kiabált fel anya a lentről.
Már futottam is a vezetékes telefonhoz, és kikaptam anya kezéből a kagylót.
 - Igen? - szóltam bele, és kíváncsian vártam, hogy ki felel majd.
 - Szia csajos - hallottam Deenát.
 - Szia - támaszkodtam az asztalnak - Miért nem a telómon hívtál?
 - Mert ki vagy kapcsolva - mondta.
Elkezdtem gondolkozni, és beugrott, hogy este olyan sokáig hallgattam a zenét, hogy lemerült a telóm, és nem dugtam be.
 - Ja, értem - mondtam, miután már mindent értettem - És miért hívtál?
 - Csak azért, hogy van-e kedved eljönni a karaoke bárba velem, Abbeyvel, Julieval és Nicolelal - hadarta a neveket.
 - Hmm... Nem is tudom - törtem a fejem.
 - Naa, légyszi! Nélküled nem jóóó - nyafizott a telefonba Deena, amire én csak kuncogtam egyet.
 - Hát jó, elmegyek - adtam be a derekam neki.
 - Ez az! - sipákolt egyet - Akkor fél óra múlva ott találkozunk, szia.
 - Szia - búcsúztam el, és letettem a kagylót.
 - Ki volt? - kérdezte anya két palacsinta sütése közben.
 - Csak Deena - legyintettem - Karaoke bárba hívott.
 - Remélem, elmész, mindenkit leversz - vigyorgott rám anya.
 - Ugyan - rántottam meg a vállam, és már indultam is felfelé.
Még annyit láttam, hogy anya a fejét csóválja, amiért nem vagyok képes bízni magamban.
Ezt még ő sem értheti, akármennyire is ismer. Nem tudja, min megyek keresztül, és nekem ehhez idő kell, hogy kellőképp fel tudjam dolgozni.
Szobám ajtajához érve be is fejeztem az erről való elmélkedést, és az öltözésre koncentráltam. Nem vittem túlzásba, egy fekete fényes cicanacit vettem fel, és hozzá egy "I ♥ LA" mintás bő pólót, és egy tornacsukát. Derékig érő hajamat copfba kötöttem, tettem fel egy kis sminket, és késznek nyilvánítottam magamat.
Fogtam egy kisebb táskát, és beledobáltam az alap kellékeket, mint a telefon, pénztárca, stb.
Rögtön el is indultam, mert már csak 10 percem van odaérni. Felkaptam a napszemüvegem, és a karaoke bárt tűztem ki következő célnak.
Nem sűrűn járok ilyen helyekre, de amikor megyek, akkor mindig jól érzem magam. Lámpalázas sem vagyok, mert imádom a színpadot, inkább csak az önbecsülésemmel van a probléma. Az viszont javítható egy kis akaraterővel.
Már csak ötpercnyire vagyok a bártól, és egyre izgatottabb vagyok. Most nagyon van kedvem énekelni, talán jobban, mint valaha. Úgy érzem, most mindenkit lesöprök, nincs akadály. Talán mindig így kéne hozzáállnom.
Nem sokkal később megpillantottam a bárt, és az előtte álló négy csodálatos barátnőmet. Már távolról felismertek, és hevesen integetni kezdtek. Aztán mikor átsétáltam a zebrán, mind a négyen öleléssel fogadtak, és olyan erősen szorítottak, hogy azt hittem, ott fogok megfulladni.
 - Mehetünk? - kérdezték szinte egyszerre.
 - Naná - indultam meg a bejárat felé.
Befizettük a belépőt, és egy őr bevezetett minket a bár szívébe. Azonnal megpillantottam a színpadot.
Annyira vágytam már oda felmenni, de még várnom kell, ennek meg van a rendje.
 - Jó napot hölgyeim és uraim! - lépett fel egy elegánsan felöltözött férfi a színpadra.
Valószínűleg a bár tulaja lehet.
 - A mai napra versenyt hirdettünk ki, amire még egy óráig lehet jelentkezni bárkinek - mutatott a bizonyos jelentkezési hely felé - Mindenkinek jó szórakozást!
 - Zoe, Zoe, jelentkezz, tutira megnyered! - biztattak a lányok.
Ellenkezésnek nem láttam értelmét, mert tudtam, hogy úgyis rábeszélnek, akármibe is kerül nekik.
 - Biztos, hogy jó ötlet ez? - haraptam rá alsó ajkamra.
 - Még szép! Na, sicc, jelentkezni - húztak a pult felé.
Gondolkozni sem volt időm, máris a sorban álltunk.
Furcsán érzem most magam. Vajon tetszeni fog az embereknek a hangom? Nagyon remélem, mert imádok énekelni, és nem szeretném abbahagyni. A versenyt nem hiszem, hogy megnyerem, mert annyira jónak nem tartom magam. De bármi lehetséges, ha hiszünk benne.
 - Jó napot, mi a neve? - zavarta meg elmélkedésem a férfi, akinél jelentkezni kell.
 - Zoe Parker - vágtam rá.
Felírta egy lapra a nevemet, aztán kaptam egy karszalagot, ami megpecsételte jelentkezésem.
 - A verseny egy óra múlva kezdődik, mindenkit név szerint szólítunk a színpadra - tájékoztatott a férfi - A nyertes elég sokat vihet, hisz itt rengeteg menedzser lapul, akik csak arra várnak, hogy felfedezzenek valakit, de a bártól serleget kap a legtehetségesebb - vigyorgott - A zsűri hozza meg a végleges döntést.
Ennyi információt még életemben nem kaptam egyszerre, de sikerült mindent megjegyeznem. Kíváncsi vagyok erre az egészre, és már várom azt a pillanatot, mikor már a színpadon állok, és megmutatom, mit tudok.

~*~ 1 óra múlva ~*~

A verseny pillanatokon belül kezdődik. Ahogy elnéztem a karszalagokat, rengetegen jelentkeztek. Egyik
embert sem ismerem, nem tudom, hogy milyen hangjuk van.
Rettenetesen ideges vagyok. Nem tudok leállni az alsó ajkam harapdálásával, pedig ha így fojtatom, vérezni fog a szám. Sosem izgultam még ennyire, de megpróbálok lenyugodni, amennyire csak tudok. Szerencsére a csajok biztatnak, így nem lehet semmi probléma.
Délután ötkor indultam el otthonról, és másfél órája vagyok itt, ami annyit jelent, hogy fél 7 van. Hosszú este lesz ez a mai, úgy érzem.
 - Jó estét Los Angeles! - hallottam meg hirtelen ismét azt a férfihangot - Karaoke bárunk 19. versenye veszi most kezdetét, mindenkinek jó szórakozást hozzá! - vigyorgott hevesen - Azonban mindenek előtt bemutatnám a zsűrit.
Erre kíváncsi vagyok, remélem, jó zenészek ülnek majd azokban a bizonyos székekben.
 - Hölgyeim és uraim, bemutatom a 4 zsűritagot! - mondta, és a reflektorfény sorjában ment az embereken, akik a zsűri asztal mögött ültek, így még az egyiket bemutatták, a másik 3 nem látszódott.
 - Gyönyörű színész- és énekesnőnk, Miley Cyrus! - kiabálta.
Ó, te jó ég, Miley Cyrus! Egyszerűen imádom, mint színészt, és mint énekest is.
 - Újonnan felfedezett ifjú úr, Conor Maynard! - mutatott felé.
Wow! Conor Maynard? Úristen, kikészülök.
 - A híres Jonas Brothers banda egyik tagja, Nick Jonas!
Nick Jonas? Zoe, maradj nyugodt és a pasik helyett próbálj inkább az éneklésre koncentrálni, elvégre, ezért vagy itt, nem?
 - És végül, de nem utolsó sorban a fantasztikus... - itt egy fél órás hatásszünet - JUSTIN BIEBER!
Hogy kicsoda?! Na neeeee. Én ki nem állok arra a színpadra, az hót ziher. Nehogy már még ő mondjon rólam kritikát... Ő! Hát mégis hogy gondolták ezt?
 - Zoe, te is látod? Justin itt van! - lökdösött Abbey.
 - Repdesek. - mondtam unottan – Csajok, én nem éneklek - jött kijelentésem a semmiből.
 - Innen már nincs visszaút Zoe! - intett rám Nicole.
Nincs visszaút. A fenébe már, Mr. Tökéletes! Muszáj ennyire tönkretennie az életemet?
És hogy ül abban a székben... Tejbe tök vigyorral, olyan elégedett, hogy ott ülhet, hogy szinte már idegesítő. Mégis valami mást is érzek. Nem tudom magamat értelmesen kifejezni ezzel kapcsolatban, annyit mondhatok, hogy furcsa az érzés. Furcsa őt néznem. És még milyen furcsa lesz ott kint állnom!
Szedd össze magad Zoe, itt az idő, hogy bizonyíts! Jobb vagy nála, és ezt most meg fogod neki mutatni úgy, hogy le fog fordulni a székéről.
 - És jöjjön ma esti első versenyzőnk, Eva Simons! - mondta a férfi.
A lány felment és énekelni kezdett. Nem mondom, hogy jó hangja volt, de nem is volt rossz. Inkább különleges. A dal végén a zsűri következett.
 - Eva, szép volt, ám van még mit javítani. - rázogatta a fejét Nick.
Olyan aranyosan mondta, hogy teljesen elmosolyodtam. Nem vitás, nagyon helyes srác, de Conor is az. Nick után nyilatkozott Miley és Conor, és végül Mr. Popsztár.
Fél óráig folyamatosan mentek a versenyzők, de egyszer elkövetkezett a halálom másodperce.
 - Színpadra szólítom Zoe Parkert! - mondta a műsorvezető.
Akkor tudtam, hogy ez az éneklés lesz életem legfontosabb éneke.