12.rész - A győztes

Sziasztook :DD Meg is hoztam a részt, most viszonylag hamar, és szerintem elég hosszú is lett. Remélem tetszeni fog :) Komizni még mindig ér ;D

Jó Olvasást <333 

~Zoe*

~*~ Justin szemszöge ~*~

Jól hallottam, hogy azt mondta, Zoe Parker?! AZ a Zoe Parker?! Létezhetetlen, hogy itt van. Ha tudja, hogy itt vagyok, biztos, hogy nem jön el. Abban a pillanatban felsétált a színpadra. 

Haja enyhén takarta az arcát, viszont mikor felnézett, az egész arca kirajzolódott. Szemei csak úgy csillogtak a reflektorfényben, ajkát pedig megint harapdálta. Imádom, amikor az ajkát rágja. Olyankor annyira ártatlannak tűnik. Főleg, hogy ehhez a cselekvéshez hozzájárul a barna boci szeme, amiben minden ember elveszik.

Fel sem tűnt, és annyira végignéztem rajta, hogy még a mellettem ülő Nick is észrevette.

 - Csak nem tetszik a lány? - küldött felém egy amolyan "Felszednéd, mi?" nézést.

Nem tudtam, mit mondjak neki. Nem kérdés, nagyon tetszik Zoe, de ennyire nem kéne elárulnom magam.

 - Szép lány - feleltem bólogatva.

 - Szép? Te hülye vagy, ő nem szép, hanem gyönyörű - merengett el Zoen Conor.

Ennél a kijelentésnél valami megmozdult bennem. Ugyanaz, mint mikor Tyler keze Zoe derekán volt. És az a szó, amit Tyler majdnem kimondott akkor. És most rajtam a sor, kimondom: féltékeny vagyok.

Igen, féltékeny vagyok. És ebben az a vicc, hogy nem is járok Zoeval, és nem is fogok, mert ő még mindig ki nem állhat. Viszont ez nem csak rajtam múlik, mert ha meg akarna ismerni, akkor már rég nem utálna, ezt garantálom. Egyébként meg tuti, hogy Zoe észrevett engem, de rám sem néz. Undorodik tőlem.

 - Indulhat - mondta Steve, a bár tulaja, a DJ-nek.

Minden elcsendesült, és a zene sem hallatszódott. Miért nincsen zene? Csak nem valami hiba van?

A bárban lévő összes személy kíváncsian várta, hogy miért nincsen zene. És végül nekem kellett rájönnöm. És akkor jöttem rá, mikor Zoe elkezdett énekelni. Ehhez a dalhoz szinte nem is kell zene. Hisz ez Whitney Houston - I Will Always Love You.

Zoe torkából felcsendültek az első sorok:

If I should stay

I would only be in your way...

Csodálatos a hangja. Mindenki csak álmélkodva hallgatta a simogató hangját. Gyönyörűen énekelt. A közönségtől egy csepp zaj sem áradt, annyira elmerengtek, hogy mégis hogyan lehet egy ilyen törékeny lánynak ilyen ütős hangja.

Végig hibátlanul énekelt. Nem tudtam róla levenni a szemem. Csak úgy árad belőle a szeretet és az akarat. Nem vitás, ő erre a pályára született.

És mindjárt következik az a rész, amikor a legnehezebb a dal. Itt dől el minden. Valóban nem kellett rá sokat várni, a dal a legmegpróbáltatóbb részéhez ért:

And I will always love you...

És kitartja a hangot. Még mindig és még mindig. Ez hihetetlen! A közönségtől most szűrődött ki először hang, de csak álmélkodtak még mindig.

Rajtam a libabőr szaladgált, és még egy könnycsepp is előtűnt az arcomon, de ahogy körbenéztem, nem csak nekem.

Hihetetlen ez a lány. Eszméletlen hangja van. Egész biztos, hogy most felkeresi valaki, hogy a szárnyai alá vegye. De várjunk csak... Miért ne lehetnék az a valaki én? Azért, mert nem fogadná el az ajánlatom, inkább meg sem próbálom.

A dal a végéhez ért. A közönség fülsüketítően tombolt neki, én pedig úgy döntöttem, felállva tapsolok neki. Ekkor a tekintete rám terelődött, és egy halvány mosolyt intézett felém. Ez mindennél jobban esett.

Nick, Conor, és a szemét vörösre sírt Miley is felállva tapsoltak neki, mert teljes mértékben megérdemli. Zoe nagyon meghatódott és ő is sírni kezdett. Legszívesebben odarohantam volna hozzá, és szorosan átöleltem volna. De nem tehetem, és ez fáj.

 - Wow, hát ez elképesztő volt. - dadogta Steve - Hallgassuk meg a zsűrit, Miley?

 - Elképesztő vagy te lány tudod? Nézd meg, potyognak a könnyeim! - nevetett Miley.

Zoe is mosolygott, de közben sírt, törölgette a szemét a zsebéből előkutlászott zsebkendővel.

 - Nem kérdés, te ennek lettél teremtve, gratulálok. - fejezte be mondanivalóját Miley.

Ekkor esett le, hogy valamit majd nekem is mondanom kell. Jézusom, de mit?! Valamit csak összekaparok majd. Remélem.

 - Ez egyszerűen fantasztikus, fantasztikus és fantasztikus volt! - mondta Nick - Hatalmas hangod van, abba ne merd hagyni az éneklést!

Ekkor Zoe megrázta a fejét jelezve, hogy ez egyáltalán nem áll a szándékában.

 - Mondd, te hol voltál eddig? - csapott egyet az asztalra Conor.

Zoe nem válaszolt csak kedvesen mosolygott. Meg tudtam volna enni olyan édes volt.

 - Egy szó mint száz, elképesztő vagy, és nagy jövő áll előtted - bólogatott Conor.

 - És Justin, neked mi a véleményed? - tette fel a kérdést Steve.

Te. Atya. Úr. Isten.

~*~ Zoe szemszöge ~*~

Ezt álmaimban sem gondoltam volna. Mindenkinek nagyon tetszettem, és sok könnyes szemet látok, ami csak növeli bennem az önbizalmat. Már hallottam Miley, Nick és Conor véleményét. Az utolsóra vagyok a legjobban kíváncsi. Azonban két perce meg sem szólal, és látom rajta, hogy rettentő zavarban van.

 - Szóhoz sem jutok, Zoe - dőlt hátra székében, és végigmért.

Ez a cselekvése rettentően zavart. Még a mosolyt is lemosta az arcomról. Jól esett, hogy állva tapsolt nekem, de az még nem hatalmazza fel arra, hogy ennyire látványosan méregessen.

Látta rajtam, hogy a mosoly megszűnt az arcomon, és onnantól rám sem nézett. Rettentően szégyellte magát.

 - Fantasztikus voltál, gratulálok - mondta lehajtott fejjel.

Furcsálltam. Miért képes ő ennyire megváltoztatni a kedvem? Itt állok egy színpadon, az összes ember tombol értem, és egy ilyen ember képes teljesen átváltoztatni az érzéseim? Ezt nem tudom hova tenni. Sosem történt velem ilyesmi.

 - Köszönjük szépen, Zoe - vigyorgott a tulaj rám.

Hamar lerohantam a színpadról a lányokhoz.

 - Hallod te lány, elképesztően fantasztikusan csodálatosan jó voltál! - rázott Deena.

 - És még Justin is jót mondott rólad! Felfogod ezt?! - sikítozott Abbey.

Te jó Isten, ne juttassák már eszembe Justint. Nem mintha kiment volna a fejemből, de akkor is.

 - Köszönöm csajok. - vettem nagy levegőt.

Ezután elfoglaltuk a helyünket, és hallgattuk az utánam következő versenyzőket. Már csak ketten voltak. Miközben álltam, egy pillanatra sem tudtam levenni a szemem Justinról, és ez felettébb idegesített. Nem is az idegesített, hogy nézem őt, hanem az, hogy ő is néz engem, és tulajdonképpen mi most szemezünk.

Azonban egyikőnk sem mosolyog, vagy hasonlók. Olyan volt ez a szemezés, mintha valamit szeretett volna elmondani a szemeivel nekem. És meglepődve vettem észre, hogy nekem mennyire tetszik a szeme.

Csillogott benne valami, amikor rám nézett, és erre kicsit nagyobbat dobbant a szívem, mint általában szokott. Azt vettem ki tekintetéből, hogy bocsánatot akar kérni. És valami azt súgja, hogy ezt meg is fogja tenni.

 - Most hagyjuk a zsűrit dönteni, fél óra múlva eredményhirdetés! - jelentette ki Steve, ugyanis időközben megtudtam, hogy ez a neve.

 - Biztos, hogy te fogod megnyerni! - mondta Julie.

 - Ez a legkevésbé sem biztos - vágtam rá, mire a lányok csak megforgatták a szemüket.

Én is remélem, hogy nyerek, de nem akarom elbízni magam, mert utána csak csalódni fogok.

Fél óra alatt úgy döntöttünk a lányokkal, hogy bekapunk valamit, így odamentünk a bárpulthoz, és kértünk hamburgert. Azt bemajszoltuk, és már következett is a várva várt eredményhirdetés.

 - Kérek minden versenyzőt, hogy fáradjon fel a színpadra - mondta Steve.

Így is tettem, a többi 14 versenyzővel együtt felálltunk a színpadra, és vártuk az eseményeket.

Mint kiderült, négy díj van: az első, a második, a harmadik helyezés, és egy közönség díj.

 - A harmadik helyezett nem más, mint… - és már nyitotta is a borítékot - Erica Smith!

A lány éppen mellettem állt, és nagyon örült a harmadik helynek. Miley adta át neki a díjat, ami egy kisebb kupát jelentett.

 - A második helyezett - borítéknyitás - Eva Simons!

Ő a sor végén állt, és ugrándozott. Tényleg jó hangja van a lánynak, megérdemli. Neki Nick adta át a díjat. Azonban csalódottan vettem észre, hogy már csak egy hely van, és az az első hely. Nem érzem azt, hogy nyerek. Voltak nálam jobbak is.

 - Az első helyezett végül nem más, mint.. - hatásszünet - ZOE PARKER!

Micsoda?! Én?! Én nyertem..?! Ezt nem hiszem el, én nyertem!!

Az örömkönnyeim hullani kezdtek, és már a lábamon is alig álltam. Láttam a lányokat amint ünnepelnek, és ez csak még jobban felvidított. És akkor vettem észre, hogy ki indul meg felém a díjjal a kezében.

Justin. Ő fogja nekem átadni a díjat.

Most mit tegyek? Nem leszek vele bunkó. Meglepetést fogok neki okozni. Nem csak neki, magamnak is, de  megteszem, mert valami azt súgja, hogy meg kell.

 Már csak öt méter választott el tőle. Aztán végül odaért elém, és átnyújtotta a díjamat. Nem is mosolygott, mert csalódott volt valami miatt. Remélem, nem fogja bánni, amit most teszek.

Elvettem tőle a kupámat és a virágot, és kitártam a karjaim. Furcsán nézett rám, de ismét felcsillant a szemében az a valami. Közelebb jött, én pedig nyaka köré fontam a karjaim.

Így van: megöleltem. És nagyon jó volt. Az ő kezei félénken a derekamra simultak, és húzott maga felé velük.  Mivel magasabb nálam, ezért az én fejem a nyakánál kötött ki. Amikor a fejem a nyakához ért, megcsapott az illata.

Eszméletlen kellemes illata van, és nem is a ruhájából jött, hanem a bőréről. Naphosszakig tudtam volna szagolni azt az illatot, annyira jó volt. Ráadásul az érintését sem bánom. Miért nem?

Annyira kellemes, ahogyan ölel, hogy arra szó sincsen. Mi van velem? Élvezem az ölelését. Igen, Zoe, kimondtad, te élvezed az ölelését. És még csak fél perce ölelkeztek, te máris teljesen kész vagy az illatától. Ekkor eltűnt belőle a félénkség, és kezeit derekamról a hátamra simította, aztán úgy ölelt, mint aki nem akar elengedni. Ebbe a cselekvésbe beleremegett a testem. És éreztem valamit. Valami nagyon jót.

Csak kis idő múlva jöttem rá, hogy ezt az érzést Justin ölelése okozza nekem. Ugyanezt éreztem, mikor a kórházban ölelt át. Viszont ez most így sokkal, de sokkal jobb.

Csalódottan vettem észre azonban, hogy szorítása ellazul, és távolodik tőlem. Keze még mindig rajtam volt, én pedig még egy utolsót szippantottam az illatából. Egyik kezét a felkaromra helyezte, a másikkal viszont elengedett, és közben folyamatosan tartotta velem a szemkontaktust.

Mosolygott. Rettentő elégedetten mosolygott. És ennek én voltam az oka. Miért örül nekem ennyire? Csak nem…? Dehogy, kizárt, hogy tetszem neki. És miért feltételezek én ilyet? Csak nem nekem is tetszik? Őszintén szólva: fogalmam sincsen. Azt viszont tudom, hogy ebből az ölelésből nem volt elég egy.

Visszament a helyére, és a közönségdíj nyertese következett.

 - A közönség díjat pedig nem más kapja, mint - borítékbontás - Ismét Zoe Parker!

Na jó, ez már több, mint valószínűtlen. A közönségdíjat is én kapom? Te jó Isten, mennyire jó érzés ez! Erre várok már évek óta, és végre bekövetkezett. Taroltam. És ez volt a célom.

Conor közeledett felém a díjjal. Ő már azonnal tárta a karját az ölelésre, én pedig el is fogadtam. Viszont az ő ölelése cseppet sem volt annyira kellemes, mint a Justiné. Durva volt, éreztetni akarta, hogy ő a főnök, és senki más. Gyorsan ki is téptem magam a szorításából, mert nem akartam, hogy elvesszen az a csodás érzés, amit Justin okozott nekem az ölelésével.

Ő is visszament a kényelmes bőrszékéhez, és leült. Steve sétált oda hozzám.

 - Nos, Zoe, többszörös nyertes vagy, milyen érzés? - tartotta oda nekem a mikrofont.

 - Leírhatatlan érzés, el sem hiszem. - vigyorogtam - Köszönöm a közönségnek a díjat, megtisztelő.

 - Megérdemelted - ütögette meg gyengén a vállam - Na, gyerünk, menj ünnepelni!

Le is rohantam a színpadról rögtön a lányokhoz.

 - Megmondtuk, hogy te nyersz! Nagyon büszkék vagyunk rád - öleltek meg.

 - Nélkületek nem ment volna, köszönöm csajok - szorítottam őket, már amennyire tudtam a virágtól meg a két kupától.

 - Ja, és láttuk ám azt az ölelést.. - kacsintott Julie.

 - Milyen ölelést? - tettettem a hülyét, pedig tudtam, hogy Justinról van szó.

 - Jaj, ne játszd meg magad, láttuk rajtad, hogy imádtad, ahogy ölelt - vigyorgott Nicole.

És erre most mit mondjak? Valóban, rettenetesen imádtam az ölelését. Elmondjam nekik? Mégis csak a barátnőim.

 - Hát, jó volt. - simogattam a tarkómat zavartságomban.

 - Aha... Jó volt mi? - kacsintgatott Abbey.

 - Na, most már hagyjátok abba - mondtam és szerintem rákvörös lehettem.

Hatalmas buli vette kezdetét. Mindenki engem ünnepelt, és kérleltek, hogy énekeljek, én pedig persze szó nélkül teljesítettem a kéréseket. Fél órája bulizhattunk már, amikor elkezdtek menni az emberek. Nem sokan maradtak, csak páran, vagyis én a csajokkal, meg még a négy zsűritag, meg persze Steve. Stevevel azonban volt még valaki. Egy másik férfi, aki közeledett felém.

 - Szia, te vagy Zoe Parker, ugye? - kérdezte kedvesen.

 - Igen, én lennék - feleltem ugyanúgy.

 - Lenne számodra egy ajánlatom - vágott bele a közepébe - Egy lemezszerződésről lenne szó, ami amolyan karrierbeindító lenne számodra.

 - Lemezszerződés? - álmélkodtam.

Zoe Bree Parker, neked most lemezszerződést ajánlottak! Ez fantasztikus! Még szép, hogy elfogadom.

 - Benne lennél? - kérdte.

 - Benne - bólintottam határozottan.

 - Remek! Még beszélünk telefonon, itt a névjegykártyám, hívj, ha ráérsz - nyújtotta oda a kis kártyát.

 - Köszönöm szépen - csattantam ki a boldogságtól.

A férfi csak egy mosolyt intett felém és el is ment. Vetettem egy pillantást a névjegykártyára, a férfi neve Scotter Braun. Egész jó név, és még meg is tudom jegyezni.

Utána néztem, és kiment az ajtón Conorral, Nickkel és Mileyval. Azonban Justint nem láttam sehol.

Biztosan már elment... De miért érdekel ez engem ennyire? Na jó, Zoe, ne játszd meg magad, te érzel valamit iránta. Élvezed az ölelését, őt keresed, és nem tudod kiverni a fejedből.

Remélem, hogy ez nem az, amire gondolok. Pedig egyre jobban hiszem, hogy az. Nem akarom, hogy tetsszen nekem. Mert még ha így is van, nem szabad neki mutatnom, úgy kell vele viselkednem, ahogyan eddig.

 - Lányok, menjetek, nekem még van egy kis elintézni valóm - mosolyogtam rájuk.

Pedig igazából semmi elintézni valóm nem volt. Csak abban reménykedtem, hogy látom még, de ennek elég kevés esélye van.

 - Rendben, akkor, szia csajszi - ölelgettek meg mind a négyen.

El is mentek, öt percen belül. Körbe néztem, és csak én maradtam ott. Stevet mintha elnyelte volna a föld, pedig az előbb még itt járkált. Leraktam a díjaimat a bárpultra, és ismét felsétáltam a színpadra.

Jó érzés volt megint oda állni, és visszagondolni, mi is történt velem az elmúlt pár órában. Az ölelés egyszerűen nem megy ki a fejemből, annyira jó volt. Remélem lesz még ilyen.

Jézusom, Zoe, mintha nem is te beszélnél. Gondold át, hogy tetszik-e neked. De igazából nem. Még nem tetszik. A tetszés az még soká van. Csak egyet léptem felfelé a lépcsőn, ami a tetszéshez vezet. 

Miközben járkáltam, zaj szűrődött valahonnan. Hátra néztem, és a szememnek is alig akartam hinni...