18.rész - Kávézó

Hello, Beliebers <33 Meghoztam az új részt :) Tudjátok, hogy a részről majd mindent elmondok a végén, de előtte kérni szeretnék tőletek valamit.

Van egy blog, amit nagyon szeretek, az egyik személyes kedvencem. Az oldal írója eléggé el van keseredve, amiért az olvasói száma egyre csökken, ezért szeretnélek titeket megkérni, hogy olvassátok a történetet.

A sztori központja egyébként a tánc, amit a kedves író nagyon jól a belevont a történetbe.

Köszönöm annak, aki elkezdi majd olvasni ^^ A link: ourdances.blogspot.hu

Jó Olvasást mindenkinek <33

~Zoe*

~*~ Zoe szemszöge ~*~

 - Az Istenért, Scotter, hagyj már békén! - szedtem a lábam hevesen előle, de ő nem tágított.
 - Zoe, csak most az egyszer ne légy makacs és hallgass végig - jött utánam.
Előbb elhangzott mondata kicsit megrázott. Ennyire látszik, hogy makacs vagyok, vagy valaki mondta neki? Remélem nem az utóbbi opció a helyes.
Bevallom, elég hevesen gondolkozom rajta, hogy megállok, de csakis kizárólag azért, mert már így is lekapott minket három paparazzi, és nem akarom tovább fokozni a helyzetet.
Megálltam gondolkozni, és mivel mozgásom abbamaradt, ezért Scotter meglehetősen hamar utolért, és zihálva állt meg mellettem.
 - Zoe, kérlek - könyörgött, szinte már térden állva, mert annyira kifáradt a nagy hajszában.
Utálom, hogy a menedzserek ilyen rámenősek. Végül is, az a dolguk, hogy azok legyenek, azt viszont már komolyan nem értem, hogy miért akarja annyira, hogy végighallgassam.
Mi haszna neki ebből? Hülye kérdés, mert ha tényleg olyan jó énekes vagyok, mint amilyennek sokan elmondanak, akkor sokat kereshet rajtam.
Annyira sajnálatra méltó, ahogy itt áll előttem és néz rám hatalmas szemekkel, hogy megesett rajta a szívem.
 - Na jó.. - adtam be a derekam egy szemforgatás kíséretében.
 - Végre - nézett az ég felé.
Olyan jó a helyzetmegoldó képességem, hogy éppen egy kávézó előtt álltam meg gondolkozni, így nem kellett semerre sem mennünk.
Beléptem a kávézóba, és kinéztem egy két személyes asztalt a helység sarkában. Azonnal oda vettem az
irányt, Scotter pedig csak követett. Mindketten lehuppantunk a kényelmes székbe, és addig egyikünk sem szólt egy szót sem, amíg a pincér oda nem jött felvenni a rendelést.
Én egy hatalmas pohár cappucinot kértem, tejszínhabbal a tetején, Scotter pedig egy olasz presszó kávét. Öt perc sem telt bele, már mindkettőnk rendelése az asztalon várta, hogy elfogyasszuk. Már rettentő kíváncsi voltam, hogy Scotter mit szándékozik nekem ennyire heves próbálkozással elmondani, így tekintetemmel jeleztem, hogy elkezdheti a mondanivalóját.
 - Tudod, Zoe - kezdett neki végre -, semmi sem úgy van, ahogyan azt te hiszed.
Mondata hidegen érintett. Vajon mire célozhat? És ez jó vagy rossz? Erőteljesen összeráncoltam a szemöldököm, hogy vegye a lapot: ebből nagyjából semmit nem értettem.
 - Kíváncsi vagy, mi történt valójában? - fúrta bele tekintetét az enyémbe.
Szerintem, még ha akartam se tudtam volna nemet mondani, mert úgy nézett rám, hogy megválaszolta helyettem a saját kérdését. De felvetődött bennem a gondolat, hogy ő ezt nem tudja, tehát egy egyszerű bólogatással reagáltam, miközben a cappucinomat fogyasztottam.
 - Justin nem használ ki téged - mondta rögtön.
Már az első szava után félrenyeltem, és úgy köhögtem, hogy az egész kávézó engem nézett.
 - Aki kihasznál az nem más, mint Conor - fejezte be.
Elég hihetetlenül hangzott az, amit mondott. Tulajdonképpen ő most azt mondta, hogy az az ember nem használ ki, aki engem felhasználva féltékennyé akarja tenni az exét, és az használ ki, aki mindezek után nekem akar segíteni.
 - Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? - raktam le a félig üres poharat az asztalra.
 - Halál komolyan mondtam - bólogatott.
Ezt a legkisebb mértékig sem értem. Most már mindenre magyarázatot akarok.
 - Akkor miért használt fel Justin, hogy féltékennyé tegye Selenát? És miért akarja annyira, hogy vele dolgozzak? És miért utálod ennyire Conort? - tettem fel egymás után a jobbnál jobb kérdéseket.
 - Mindent elmondok, csak hallgass végig - kötötte le ezt az egy feltételt.
Engedelmesen bólintottam, és hátradőltem a fotelemben folytatva a cappucino elfogyasztását.
 - Nos - készült fel a félórányi beszédre - Kezdem az elején. Mikor Selena szakított Justinnal, Justin teljesen ki volt borulva. Akkor szenvedett balesetet is, mikor mindez történt - mesélte.
Tisztán emlékszem a napra. Akkor még aggódtam, hogy rendbe jöjjön, a mai napig nem tudom, hogy miért.
 - A baleset után Justin összeszedte magát, ne kérdezd hogyan, mert nem volt hajlandó elmondani. - folytatta - Ő általában csak akkor hever ki ilyet, ha valaki elfeledteti vele. Lehet ez akár az egyik haverja, az anyukája, de akár egy másik lány is - nézett mélyen a szemembe a mondata utolsó felénél.
Először nem értettem, hogy miért néz rám ilyen szúrósan, de aztán minden világos lett.
Rádöbbenve célzására eléggé leblokkolt az agyam. Egy csomó kérdést tudtam volna feltenni, de megígértem, hogy végighallgatom, így félrelöktem a gondolatot és figyeltem tovább.
 - Ezután elment zsűrizni a karaoke bárba, ahol ugyebár te is ott voltál. - regélt tovább - Én mondtam neki, hogy már ideje lenne menni, de mondta, hogy még van egy kis elintézni valója, és inkább maradna. Én már rég a hotel szobámban pihentem, amikor ő megérkezett. Bementem hozzá, és számon kértem, hogy mégis hol volt és mit csinált ilyen sokáig. Részletezem, hogy is nézett ki valójában. - tartott egy kis szünetet.
Kicsit megrezzentem, mert tudom, hogy velem volt, és kíváncsi voltam, hogy mit mondott Scotternek.
 - A szeme úgy csillogott, mint egy ezer wattos reflektor - nézett rám ismét célzásképpen - Leült az ágyára, és megállás nélkül csak vigyorgott és hablatyolt egy nagy csomó mindent össze-vissza. Teljesen úgy viselkedett, mint aki…
 - Ne mondd ki - vágtam rá hirtelen.
Nagyon jól tudom melyik szó az, ami a mondat végére illett volna, de nem akartam hallani. Elég az is, hogy tudom, nem kell még ráerősíteni is.
 - Aztán otthagytam - folytatta zavartalanul -, és visszamentem a saját szobámba. Másnap reggel korán keltem, és lementem a recepcióra az újságért. Odafent leültem, és mikor megláttam a címlapot, egyenesen ráköptem a kávémat, annyira kiakadtam. Azonnal felébresztettem Justint is, és mikor ő is megnézte az újságot, nem akarta elhinni. Utána nem bírtam vele: tört, zúzott, csapkodott, kiabált és hasonlók.
Ez teljesen megmagyarázza a zajt, amit akkor hallottam, mikor felhívott Scotter. Ezért volt annyira ismerős.
 - Folyton azt mondogatta, hogy miért ilyen hülye a sajtó, és hogy miért kell mindent félreérteni. - mesélte - Akkor kicsit jobban kifaggattam, és elmondta, hogy ő már egyáltalán nem szereti Selenát, mert ő is továbblépett, és ő is ezt akarja tenni, nem pedig féltékennyé tenni, főleg nem veled. Én igazán még nem értettem, hogy miért dühödött fel ennyire, de aztán hajlandó volt mindent elmondani. Elmondta, hogy aznap este veled volt, és hogy az volt élete legcsodálatosabb napja, mert megölelted és kicsit közelebb engedted magadhoz. Ekkor értettem meg, hogy igazából mindennek a központjában te állsz, hogy miattad tudott ilyen hamar túllépni Selenán, és hogy ezért nyújtja mostanában a legjobb formáját. Az ömlengését pedig azzal a mondattal fejezte be, hogy: "Nekem az a lány kell".
Scotter mondandója teljesen lesokkolt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire komolyak benne az érzések, főleg azt nem, hogy irántam.
Szavaira szomjazva vártam a folytatást, mert rettenetesen kíváncsivá tett ez az egész.
 - Azután hívtál fel te, és mondtam neki, hogy idejössz. Akkor már teljesen maga alatt volt, mert tudta, hogy az összes eddigi lépése feléd odaveszett emiatt. Tudta, hogy úgyis elhiszed a pletykát, mert miért ne hitted volna? Teljesen jogosan gondolhattad azt, hogy átvert, pedig nem így van. Hidd el, én már évek óta ismerem őt és tudom, hogy nem használja ki a lányokat, tiszteli őket, nem úgy, mint a legtöbb fiú.
A suliban valamiért mégis máshogy viselkedett, de lehet, hogy csak azért, mert vetélytárs voltam neki.
 - Miután sírva kiviharzottál a szobámból - folytatta -, csak utána láttam, hogy nem te voltál az egyetlen, aki sírt.
Erre a mondatra rendesen kimeredt a szemem. Sírt? Miattam? Úristen.
 - Azt mondogatta, hogy soha nem lesz egy normális csaja sem, mert a sajtó mindig tönkreteszi mindenkivel a kapcsolatát, és hogy végre benned talált valami különlegeset, de már annak is annyi. Két percig egy tapodtat sem mozdult a kanapéról, azután viszont rögtön pattogni kezdett, és tervezgetni, hogy is fogja eltüntetni a cikket a címlapról. Éppen erről beszélgettünk a folyosón, amikor meglátott téged Conorral, te elfutottál, és most itt vagyunk - fejezte be a felettébb megrázó és nem mellesleg meglepő történetét.
 - Wow - csak ennyit tudtam kinyögni.
Annyi minden van a fejemben most.
Valamiért egy percig sem fordult meg a gondolat az agyamban, hogy esetleg nem higgyem el azt, amit mondott. Annyira őszintének tűnt, hogy teljesen elhitetett velem mindent.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen mély érzései vannak, nekem úgy tűnt, hogy mindenki csak egy eszköz számára, de mint kiderült, csak kicsit a dolgok mögé kellett volna néztem.
Egy dologra azonban még mindig nem kaptam választ.
 - És Conor? Neki mi köze van ehhez? - kíváncsiskodtam tovább.
 - Tudod, mikor Justin együtt zsűrizett Conorral a karaoke bárban, akkor Conor már rögtön eltervezte, hogy felajánlja neked a szerződést. Justin ezt nem hagyta annyiban, és odajött hozzám, hogy cselekedjek, így megelőztük Conort. Viszont a srác nagyon megsértődött ezen, mert amúgy is ellentétek Justinnal, mindig túl akarja szárnyalni, egyszer majd csak rádöbben, hogy nem sikerülhet neki. És mivel látta Justinon, hogy elég szoros érzelmi szálak fűzik hozzád, ezért az lett a terve, hogy veled áll bosszút rajta. - felelte.
Ez már azért durva. Miért kéne ezt elhinnem? Annyira rendesnek tűnt. Viszont Scotter miért akarna nekem hazudni? Ó, Istenem, ez nagyon komplikált most nekem.
 - Gondold át, Zoe - nézett rám Scotter -, rajtad áll, hogy elfogadod-e az ajánlatát vagy nem.
Mégis mit kéne tennem? Ez elég bonyolult, és még gondolkoznom kell rajta.
 - És mi van a címlap sztorival? - jutott eszembe hirtelen - Hogy fognak ezek után szeretni az emberek?
 - Én el tudom intézni, hogy minden rendbe jöjjön - felelte - De Conornak csak addig kellesz, amíg Justin teljesen ki nem készül, ami nem sok idő.
Ez most mélyen megrázott. Időre van szükségem ahhoz, hogy mindent átgondoljak, és erre tökéletes alkalom lesz a malibui kirándulás.
 - Köszönöm, hogy elmondtad Scotter - hálálkodtam - Még átgondolom, amit mondtál.
 - Én köszönöm, hogy meghallgattál - álltunk fel az asztaltól - Remélem, jól döntesz majd.
Hát azt én is remélem. Scotter nem engedett fizetni, így ő ment a pénztárhoz, én pedig addig megvártam a kávézó előtt.
 - Hazavigyelek? - ajánlotta fel.
 - Azt megköszönném - válaszoltam mosolyogva.
Elvezetett a kocsijához, amit nem volt nehéz megtalálni, mert eléggé kilógott a többi közül.
Sec-perc alatt hazafuvarozott, de mielőtt elment volna, még elsütött nekem egy: "Jól gondold meg" mondatot, amit meg is fogok fogadni.
Megvártam, amíg elhajt, aztán pedig lesokkolva nyitottam ki az otthonom kapuját.

~*~ Justin szemszöge ~*~

Elég ideges vagyok, mert sehol nem találtam Scottert, és a telefont sem veszi fel. Hol van már? És hova tűnt olyan rejtélyesen?
Már éppen készültem volna bemenni az ajtómon, amikor Scotter előbukkant a folyosó végéből.
 - Haver, te hol voltál? - rohantam le rögtön.
 - Felhívtak, nagyon fontos volt, te pedig nagyon el voltál foglalva Conorral - mondta.
Így már minden világos. De azért szólhatott volna.
Hirtelen eszembe jutott, hogy még be sem pakoltam a holnapi napra, és már öt óra van. Gyorsan beszaladtam a szobámba, előkaptam a legnagyobb táskám, és pakolni kezdtem. Közben ezer meg ezer dolog jutott az eszembe a semmiből.
Egyrészt még mindig a "hősszerelmes" jelző, amit az általam egyáltalán nem kedvelt személy aggatott rám vitatkozásunk közben.
Valahogy azt érzem, hogy igaza van. Ebben az egy dologban van egyedül igaza. Mégis… valamiért nem akarom, hogy igaza legyen. Nem akarok szerelmes lenni egy olyan lányba aki, egyáltalán nem viszonozza felém az érzéseket, mert akkor abból már megint egy hatalmas csalódás lenne.
Viszont Zoe… Egyszerűen nem tudok neki ellenállni.
Azok a szemek… amikkel mindig érdeklődve néz rám, bár ha az ember mélyebben belenéz, észreveheti a bizonytalanság szikráját is benne. Mindig elvesztem az eszem, amikor belenézek a barna boci szemeibe.
Aztán ott van a szája. Mindig rágja az alsó ajkát, amikor bizonytalan, attól a cselekvéstől pedig egyenesen megőrülök. Nem tudom nem nézni olyankor az ajkait, amikor ezt csinálja.
A legjobban viszont a nyaka vonalától őrülök meg. Annyira tökéletes a vonal, ami az állától a nyakáig tart, hogy az már fáj. Olyankor mindig késztetést érzek, hogy végigsimítsam az ujjaimmal az áhított részt.
Lejjebb haladva pedig a melle. Sosem rakja ki a melleit, mint általában a többi lány, de nekem éppen úgy tetszik. Mindig, amikor atlétában van, csak a melle halvány vonalát látom, ami sokkal csábítóbb, mintha kirakná az egészet.
Még egy része, ami elveszi az eszem, az pedig a dereka. Csak akkor fedeztem fel, amikor volt szerencsém megölelni. Az volt életem legszebb napja.
Akkor éreztem az illatát és a közelségét, amiről még a mai napig sem tudok leszokni. Éreznem kell azt a dolgot, amit akkor éreztem. Abból nem volt elég egy, én azt végtelenszer akarom a magaménak tudni.
Fogalma sincs, hogy mennyi mindent tudnék neki nyújtani, hogy mellettem nem csalódna, mert én nem vagyok olyan, mint például Tyler volt. Sosem tudnám kihasználni, és elterjeszteni azt, hogy lefeküdtem vele, közben pedig nem.
Arról sincs fogalma, hogy én mennyire akarom, hogy az enyém legyen. És végül.. az utolsó dologról pedig nekem nincs fogalmam.
Mindez, amit az imént végiggondoltam, csak egy dolgot igazol: szerelmes lettem abba a lányba.
De azonnal el is kezdhetem a felejtést, mert annak a valószínűsége, hogy összejövünk, körülbelül egy a tíz milliárdhoz.
Sajnálom, hogy ez a pletyka tönkretett mindent, amit eddig elértem nála. Ezek után már biztosan elfogadja majd Conor szerződését, én pedig ismét hoppon maradok.
Törődj bele, Bieber: Zoe nem lehet a tiéd.

----------------------------------------------------------

Remélem odafigyeltetek, amikor olvastatok, mert ebben a részben van leírva minden :DD

1. Nos, mit gondoltok, Zoe hogy fog dönteni? 
2. Scotter helyesen cselekedett? 
3. Justin érzéseiről mi a véleményetek?
4. És az új design mennyire bejövős? ;D

Kíváncsian várom a kommenteket ^^
u.i.: Köszönöm a 8 rendszeres olvasót :) <333