31.rész - Szempontok

Hát itt lennék. Igen, írtam nektek részt és nem, nem fogok semmit abbahagyni. Most, a rész előtt szeretnék még pár dolgot letisztázni.

1: 32.000?! 45?! asdasdasdasd *-*

2: A komikkal kapcsolatos kiírásomra szeretnék még reagálni. Úgy olvastam, kissé félreértettetek engem. Én nem azokra haragszom, akiknek nincsen lehetőségük komizni. Én azokra vagyok mérges, akik lusták komizni! Érzitek, hogy nem ugyanaz? Persze, teljesen jogosan mondtátok azt, hogy örüljek annak a 10-15 kominak, ami alkalmanként összegyűlik, és természetesen hatalmasra becsülöm őket. Viszont amint az egyik komiban leírtam, néhány dologból szeretem kihozni a 220%-ot, ebbe pedig beletartozik a blog is. Sajnálom, ha telhetetlennek tűnök, mert ugyan kissé az vagyok, de higgyétek el, számomra minden komi és minden olvasó felér egy kinccsel. Sokat jelentetek nekem mind, egytől egyig, remélem ezt azért tudjátok!:) ♥ A komikat csakis kizárólag azért kérem, hogy jól végezzem a munkám. Hiszen a ti érdeketek, hogy jó részeket hozzak, hát akkor hajrá segítsetek!:) Rátok is szükségem van ám az íráshoz, így tudok javulni és fejlődni.

Komolyan remélem, hogy így már érthető, amit ki szerettem volna fejezni a kiírásommal, és most majd többen veszitek a fáradtságot a komizáshoz.  

De nem fecsegnék, olvassátok a részt!:) ♥

u.i.:Az utóbbi időben két díjjal lettem gazdagabb, ha gondoljátok nézzétek meg a Díjak menüpontban felül!:) 

~Zoe*

~*~ Zoe szemszöge ~*~

Még mindig teljesen megrészegedve ülök Justin ölében mellkasának dőlve, és próbálom felfogni az előbb 

lezajlott felettébb szokatlan és nem mindennapi eseményt. Megcsókolt. Tulajdonképpen a száját az enyémnek nyomta, utána bevonta a cselekvésbe a nyelveit is. Én pedig mindenféle ellenkezés nélkül hagytam neki. Megbántam? Nem.

Eszméletlen volt. Ahogyan merő precizitással ért hozzám, és ahogyan csókolt, maga volt a mennyország. A legkisebb mértékig sem gondoltam volna, hogy ennyire hibátlanul csókol. Furcsa tőlem ezt hallani, de egyszerűen kell még. Nem volt elég egy ebből a hibátlan csókból.

Mikor a jobb kezem mellkasára helyeztem, éreztem a fájdalmasan vadul lüktető szívét, amit csak egy hajszál tartott vissza attól, hogy ki ne szakadjon Justin mellkasából. Ez azt igazolja, hogy vágyott már erre. Vajon mióta várhatta ezt a pillanatot? Ha mindent számba veszünk, elég régóta, hiszen már Scooter is mondta, hogy szerelmes belém, az pedig nem most volt.

Annál a pillanatnál pedig majdnem meghaltam a karjaiban, amikor végigsimított a gerincemen. Abba a cselekvésbe szabályosan beleborzongtam. Észvesztően lassan és gyengéden haladt a nyakamtól a derekamig a gerincem mentén, ez pedig megőrjített. Nagyon ért a dolgához, teljesen tudta, hogy mitől lesz számomra egy csók felejthetetlen. Mondjuk, ez teljesen érthető, hiszen biztosan volt neki kin gyakorolnia. 

Most éppen a tüzet nézem gondolkodásom közben, s zenei aláfestésnek Justin szívverését hallgatom. Justin a karomat simogatja olyannyira gyengéden, hogy alig érzem, mégis szörnyen kellemes. Fejem a szájánál van, és nem telik el úgy öt perc, hogy ne adna legalább egy puszit a homlokomra. Miért élvezem én ezt ennyire? Valami azt súgja, nem szabadna. Ez a valami pedig a minden. Minden egyes szemszögből nézve helytelen, amit művelünk. Vegyük sorra.

Először is, ő egy sztár. Ki tudja, hogy mit talál ki a menedzsere, hogy két hónap után szakítania kell velem egy szép kis címlap sztori érdekében. És akkor a magánéletről ne is beszéljünk. Nem is lesz olyanunk. Paparazzik, rajongók tömkelege mindenhol, elég csak egy lépést kilépni a házból, máris annyi az életednek. Értem, hogy ez a sztárvilág, és azt is felfogtam, hogyha egyszer belőlem lesz sztár, rám is ez vár. Azonban úgy érzem, nem élnék túl egy újabb csalódást.

Ez pedig a másik... Az a gyönyörű kis pletyka rólam és Justinról. Akkor még mondhatni nem is kedveltem, de a paparazzik már akkor is megtalálták a módját, hogy címlapra tegyék Justint. Akkor pedig békén sem fogják hagyni, ha lesz valakije. Főleg ha az a valaki én leszek. Ha összejönnénk, csak igazat adnánk a pletykának, engem pedig az összes ember lenézne. Pedig ha tudnák, hogy én mennyire nem kedveltem Justint, nem vélekednének így rólam.

Szóval ez a két legfontosabb szempont. Ezek pedig fontosak annyira, hogy felmérjem ésszel: nem szabad Justinba szeretnem.

- Olyan csöndben vagy - suttogta fülembe Justin, amitől egyszerre rázott ki a hideg és telített el melegség.

Vajon mit feleljek most erre? Valamikor le kell tisztáznunk ezt az ügyet, most pedig csak ketten vagyunk, nem fog senki zavarni. Igen, az lesz a legjobb, ha most megbeszéljük, hiszen ki tudja mikor lesz rá legközelebb alkalom.

- Gondolkodom - feleltem magam elé meredve, s még mindig a tűz lángcsóváit vizsgálgattam. 

- És min? - érdeklődött azonnal.

- Kettőnkön - keltem fel mellkasáról, hogy szemébe tudjak nézni.

Justin arca azonnal elkomolyodott, mikor megpillantotta arcom, amin nem is volt sem mosoly, sem pedig egy érzelem halvány szikrája. Vagyis talán egy érzésé volt: a csalódásé.

A fiú, kinek az ölében ültem szörnyen csalódott lett, szinte látszott rajta, hogyha tehetné, elásná magát valami mélypontra, ahol senki és semmi nincs. Nem akarom, hogy magát hibáztassa, ezek csak a körülmények! Ezért nem ő a hibás...

- Megbántad a csókot, igaz? - suttogta halkan, és a földet fixírozta semleges arccal.

Nem a csók miatt vagyok csalódott, csak szimplán azért, mert ez a két tényező ellenzi, hogy beleszeressek valaki olyanba, aki talán tiszta szívből tudna szeretni. Mert igen, úgy érzem Justin tudna. Viszont e miatt a két dolog miatt nem tehetjük.

- Egyáltalán nem erről van szó- vágtam rá azonnal- A csók tökéletes volt...

Erre felpillantott rám, és a szemeiben megcsillant valami, ami azt hiszem a második tagmondatom bűne. Bevallottam: imádtam a csókot és legszívesebben megismételném, de ettől még a helyzet és a körülmény nem változik.

- Akkor mi a baj? - hajolt hozzám közel, megfogta a kezeim, és ismét szembe fordított magával. 

- Minden... - néztem le magunk mellé a földre.

Tanácstalan tekintettel meredt rám, egyszerűen fogalma sem volt, hogy miről beszélek. Jobbnak láttam kifejteni, mert nem tudom tovább állni ezt a tudatlan arckifejezést. Azonban azzal kapcsolatban már kissé bizonytalan voltam, hogy mégis hogyan tegyem ezt, hiszen annyi minden jár a fejemben, hogy azt sem tudom, hol kezdjem a beszámolóm.

- Nos, én... szóval... - kezdtem dadogni, mire Justin csak még jobban összezavarodott - Nem lehetünk együtt - nyögtem ki nagy nehezen ezt a hatalmas jelentéssel bíró három szót.

Justin kimeresztette szemeit, majd tisztán látszott, hogy nem akarja felfogni, amit mondtam. Vagyis inkább nem tudja. Annyira összezavarodott, hogy csak könnyes szemmel meredt rám, tekintete pedig elüresedett, eltűnt belőle az állandó csillogás.

Annyira szörnyen érzem magam. Tisztán látszik, hogy megbántottam, pedig nem akartam. Összejönnék vele, de egyszerűen nem lehet...

~*~Justin szemszöge ~*~

Zoe szavai nemes egyszerűséggel lesokkoltak. Vagyis inkább megleptek, elszomorítottak és megkérdőjeleztek egy és ugyanazon időben. Mégis mit akar ez alatt érteni? Mit jelentsen az, hogy nem lehetünk együtt? Ez egyszerűen... Ekkorát még sosem csalódtam. Olyan üresnek és elveszettnek érzem most magam. Mintha feldobtak volna a fellegekig, aztán pedig egy óriási légycsapóval azonnal leütöttek volna. Azonnal meg kellett tudnom, hogy mire ez a hirtelen gondolat.

- De... Miért? - nyögtem ki nagy nehezen ezt a két szót, bár komolyan nagy erőfeszítésembe tellett.

- Csak gondolkozz el - kezdett bele - Sztár vagy, az életed a tömeg előtt éled, levegőt sem tudsz venni a hétköznapokon az emberektől, és akkor magánélet? Nem lesz olyan! - mutogatott az ölemben ülve minden felé - Ráadásul ott van az a pletyka, ha együtt leszünk, akkor csak ráerősítünk, hiszen ők nem tudják, hogy egy cseppnyi igazság sincsen abban, amit leírtak...- telt meg kissé két boci szeme könnyel - Nézz és láss, minden az ellen van, hogy együtt legyünk!

Ezek a szavak csak még jobban lehúztak. Nem az fáj, hogy mindezt ő mondja nekem, hanem az, hogy teljesen igaza van. Elvégre, mi jó sülne ki belőle, ha összejönnénk? A Beliebereim felháborodnának, alig maradna pár, akik eltűrnék, hogy barátnőm van. Persze, azok a Belieberek, akik emiatt elhagynak, nem igazi rajongók. Mégis, nem szabad megengednem magamnak, hogy elveszítsem őket, hiszen az maga lenne a harmadik világháború.

Ott van Scooter, ő vajon mi a francot szól, ha hazamegyek, és beállítok azzal, hogy felszedtem Zoet? Először megütne, szétszabdalna és kitűzné a végtagjaimat a világ négy pontjára, vagy hagyna lassan szenvedni, és azt mondaná: "Most azonnal szakíts vele!"? Őszintén bevallom, az első lehetőségnek még mindig jobban örülnék, mint a másodiknak, hiszen nem bírnék együtt élni azzal a tudattal, hogy Zoe nem lehet az enyém.

Na meg persze Scooter is biztosan jönne azzal, hogy: "Na és a Beliebereidre nem gondolsz? El fognak hagyni, nem fog senkinek kelleni a még ki nem adott albumod".

Aztán ott van a soha el nem hanyagolható drága szerelmem, a média. Két napon belül a címlapon lenne Zoe, ezzel a szöveggel: "A hír igaz volt! Justin Bieber és a feltörekvő énekesnő egy pár!" Aztán pedig csak jönne a feketeleves: minden olyan alaptalan pletyka, amit egy ép eszű ember felfogni sem tud, hogy mégis melyik volt az a hihetetlenül ráérős ember, akinek ez kipattant a fejéből?! Felfoghatatlan ez a szerencsétlen média.

Ebben pedig a legszörnyűbb az, hogy ez egy ördögi kör. Összejövök Zoeval, a Belieberek megtudják, ha megtudják, elhagynak, ha elhagynak, nem veszik a lemezem, ha nem veszik a lemezem Scooter lecsesz, és ha Scooter lecsesz, nekem engedelmeskednem kell, utána pedig mindig feladom és kezdődik az egész elölről. Elegem van abból, hogy mindig veszekszünk emiatt, és a végén mindig a fejemhez vágja, hogy: "Ha nem vagy hajlandó felfogni, amit mondtam, kereshetsz másik menedzsert!" A halálom ez a mondat. Oké, Scooter szörnyen kedves, de néha ő is csak a hasznot látja bennem, ami nekem kicsit sem tetszik. Még mindig ember vagyok, aki érez, nem pedig egy olcsó médiadarab, amit kedvére megvásárolhat mindenki.

És végül, de nem utolsó sorban Zoe karrierje. Mindez, amit most felsorakoztattam az agyamban, csak tönkretenné a jövőjét. Hiszen ő is megérdemli, hogy világhírű énekesnő legyen belőle, hogy mindannak a jónak részese legyen, aminek én vagyok. Sokkal jobban megérdemelné, mint én. 

Istenem, ez annyira szörnyű! Felfogni sem tudom, hogy végre sikerült a lehetetlen, most pedig... Nem tudom, mit tegyek. Zoe tanakodva, ugyanakkor letörve néz rám, és próbálja kitalálni, vajon mi mehet keresztül az agytekervényeimen. Fogalmam sincs, hogy miképp oldjam meg ezt a bonyolult szituációt, de valahogy meg kell. Nem engedem el ezt a lányt, akkor sem, ha a karrierembe kerül. Szeretem őt, úgy érzem nélküle már létezni is alig tudnék, hiszen minden egyes pillanatban csak rajta kattog az agyam. Senki sem kérheti tőlem, hogy dobjam el őt.

Zoe nem bírta tovább, két kezét rátette arcomra és felemelte a fejem, hogy a szemeibe nézzek. Egyszerre nyugtatott meg és izzított fel a pillantása, amiről még magam sem tudom, hogy lehetséges. A következő pillanatban közel hajolt, és egy hosszú puszit lehelt ajkaimra. Nem, ez nem mehet így. És még el kéne őt dobnom?! Lehetetlen. Én akarom őt, és ezen semmi nem változtat.

Észleletem cselekedetét, majd viszonoztam is azt, amiből ismét egy rövidebb csókcsata lett. Azonban ez a csók nem olyan volt, mint az előző. Ebben leginkább az érződött, hogy mindkettőnk akarja ezt az egészet, de egyikőnk sem teheti. Ez pedig fájt és boldogított egyszerre, hiszen Zoe ismét az ajkaimon csüng, ami felbecsülhetetlen. Véget ért érzelmes, alig fél perces csókunk, amikor Zoe meg szeretett volna szólalni, de nem engedtem neki, mert én akartam beszélni.

- Megígérem, hogy megoldjuk valahogy - fúrtam bele tekintetem az övébe - De ez csak akkor fog működni, ha te is akarod. Szóval, szeretnéd? - tettem fel neki a kérdést, csak hogy biztos legyek a dolgomban.

Zoe elvette tekintetét az enyém elől, majd lehajtotta a fejét és megnémult. Elbizonytalanodott. Szemmel láthatóan megingott a neki szánt kérdésemtől, ami engem is megbillentett. Az már régen rosszul kezdődik, ha gondolkoznia kell a válaszon, hisz ha meg lenne győződve róla, hogy mit érez, akkor egy egyszerű igen lett volna a válasz. Viszont mivel még mindig gondolkozik, ezért a döntésében benne van a nem lehetősége is, ami szörnyen bánt.

Nem volt neki elég? Nem éreztettem vele kellőképpen, hogy mennyire akarom őt, amikor megcsókoltam? Miért érzem, hogy az én hibám az egész? Talán mert az is. Ha kicsit korábban kinyitom a szemem, talán már sokkal előrébb juthattunk volna. Bieber... Olyan ostoba vagy.

- Nem tudom, Justin... - suttogta halkan- Akarom mondani... - helyesbített - Annyi dolog van még, amit át kell gondolnom. Ott van a jövőm és az ajánlat, amit kaptam...

- Miféle ajánlat?- szakítottam félbe.

Egyszerűen elképzelni sem tudtam, hogy miféle ajánlatról beszél mindaddig, amíg ki nem mondott egy, a számomra hátborzongatóan taszító nevet.

- Conor- felelte halkan.

Minden világos. Már meg is feledkeztem Conorról, mert meg voltam győződve róla, hogy Zoe ügyet sem fog vetni rá. Azonban nem így történt, nagyon is fontolóra vette azt a gyönge kis felkérést, amit Conor ajánlott neki még a hotelben. Hihetetlen, hogy nem látja: az a szemétláda csak ki akarja használni, hogy engem bosszantson. Látszik rajta, hogy neki is bejön Zoe, de maximum csak egy éjszaka erejéig akarná. Tudom, hiszen szinte mindig ugyanabban a hotelben tartózkodunk. Minden reggel más lány távozik a szobájából, ami egyszerűen undorító. Így kihasználni a nőket... Csakis egy ilyen fajzat lehet képes ilyenre.

Azonban egy részről Zoet is megértem. Ha a karrierjét nézzük, sokkal könnyebb lenne neki Conorral. Tisztázná a velem kapcsolatos pletykákat, új életet kezdhetne, és biztosan csodálatosan is kezelné a sztárságot. Viszont ez csak egy dolog. Tudom, hogy sokáig nem bírná amellett a nyomorék mellett, mert amikor csak tehetné, mászna rá és még dolgozni sem hagyná Zoet. Nem tudja, mi kell egy nőnek, mindegyikben csak az esti kalandokat látja. Félek azonban, hogy mivel Zoe nem olyan lány, akit egy csettintésre megkaphat, ezért ő sem adja fel majd egykönnyen. Amilyen alattomos, fog rá találni módot, hogy szétszedjen minket. Már ha összejövünk, ami jelen helyzetben egyszerűen lehetetlen. Ezek után a gondolatok után már csakis egy kérdésre szeretnék választ...

- Bejön neked?- szegeztem hirtelen a kérdésem Zoenak, mire neki kimeredt a szeme.

- Nem is ismerem - vágta rá - Csak azt tudom, amit Scooter mondott róla...

Várjunk csak... Scooter? Mégis mikor és... Mi van?!

- Hogy Scooter? Mikor beszéltetek ti erről?- értetlenkedtem.

Egy pillanatra elmerengett. Valószínűleg rájött, hogy ezzel elárulta magát, már csak tudnom kéne, hogy miért.

- Amikor elfutottam a hotelből, Scooter utánam jött, és sokat beszélgettünk- felelte.

Amikor elfutott a hotelből.. Akkor veszekedtem Conorral, utána pedig nem találtam Scootert, és mikor visszajött... Emlékszem! Mikor visszajött azt mondta, hogy fontos dolgot kellett elintéznie... A szemét hazudott nekem! Zoeval volt és nekem még csak nem is mondta... Ezért még kap, ha hazamentem. Most viszont meg kell tudnom, hogy mi zajlott a beszélgetésen.

- Miről?- puhatolóztam óvatosan. Így lassan de biztosan egyre több dolgot fogok megtudni. 

- A pletykáról, Conorról, rólad és az ajánlatáról- sorolta.

Ebből rögtön két dolog ragadta meg a figyelmem: a rólam és az ajánlat. Tehát beszélgettek rólam és Scooter is tett fel neki ajánlatot? Esetleg nem derülne még ki, hogy titkon én vagyok Chuck Norris...?!

- Mit mondott rólam?- tértem a lényegre.

- Mindent- válaszolta egyszerűen.

Ez a mindent vajon mit akar jelenteni? Az is, amikor szerelmi ömlengést tartottam vagy csak azt, hogy nem vagyok olyan szörnyű, mint amilyennek mutattam magam...? Miért érzem azt, hogy mind a kettő?

- És az ajánlat?- léptem túl a dolgon.

- Ugyanaz, amit legelőször is feltett- mondta.

Tehát ezzel azt akarja mondani, hogy Scooter nem bánná, ha együtt lennénk? Vagy Zoeban is csak a hasznot látja? Nem tudom... Mindez olyan kiszámíthatatlan. Azonban az csak jelent valamit, hogy beszámolt Zoenak az érzelmeimről. Biztosítani akarta őt, hogy nem vagyok szörnyeteg, és aki igazából meg fogja bántani őt, az Conor lesz. Most büszke vagyok Scooterre.

- Justin, ne hidd azt, hogy nem szeretném ezt az egészet - mondta hirtelenjében - De annyi dolog van a háttérben, ami miatt biztosan nem lehetünk együtt. Nem bírnánk két hónapnál tovább... - rázta a fejét.

- Ha meg sem próbálod, honnan veszed?- simítottam meg az arcát.

Erre kicsit elgondolkozott, majd hatalmas szemekkel rám nézett.

- Túl sokat csalódtam már, Justin, és nem akarok többet- sóhajtotta.

Pedig ha tudná, hogy én mennyire tudnám őt szeretni, szerintem most azonnal hagynánk a kételyeket, és nekiesnénk a dolognak. Szeretném vele megpróbálni, mert sosem lehet tudni mi sül ki majd belőle végül. Viszont ehhez ő is kell, nem szabad csak nekem akarnom, mert abból valóban, az lenne, amit Zoe mondott: nem bírnánk két hónapnál tovább.

- Figyelj - húzódtam közelebb hozzá - Sok volt ez egyszerre. Aludjunk rá, és majd folytatjuk a dolgot. Mind a ketten elgondolkozunk, utána közösen döntünk. Így jó lesz? - vetettem rá egy fél mosolyt.

Mintha csak egy átkot oldottam volna fel, Zoe felszabadultam rám mosolygott, majd átölelt. Hihetetlen, hogy mindössze csak egy dologra volt szüksége: időre. Ha ezt megadom neki, megkíméljük magunkat az elhamarkodott döntésektől, ami már csak jó lehet.

- Tökéletes - mondta a fülembe halkan.

Szorosan öleltem őt, közben pedig simogattam a hátát, majd a haját. Utánozhatatlan érzés az, amit ő ad nekem, bele sem merek gondolni abba, hogy mi lenne, ha már nem érezhetném ezt többet. De nem is akarom megtudni, azt annál inkább, hogy milyen lenne vele együtt lenni.

- Akkor aludjunk, oké? - engedtem a szorításomon, hogy a szemeibe tudjak nézni.

Bólintott egyet, majd félig mosolyogva nézett a szemeimbe. Mintha egy teljesen más lányt láttam volna. Éreztem, hogy jól esett neki a megértésem, és nem követeltem választ tőle azonnal. Tudtam én, hogy nem kellenek ide a bonyolult megoldások, egy egyszerű kis figyelmesség néha több bárminél.

Mosolyogva odahajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam. Mihelyst ez a gondolat a fejembe szállt, a szívem meg sem állt az elképesztő tempójú dobogással. Szörnyen élveztem ezt az érzést. Egyszerre volt idegen és kellemes, hiszen nem volt semmi, ami megakadályozott volna abban, hogy megcsókoljam, ehhez pedig még nem voltam hozzászokva. Viszont ahogyan elnézem, nem lesz sok idő, míg megszokom ezt az utánozhatatlanul jó érzést.

Odahajoltam hát Zoehoz, majd megcsókoltam. Ajkaink szabályosan összeforrtak, egyikőnk sem volt mohó. Lassan s óvatosan ízleltük egymás ajkait pár percen keresztül. Kezeim ismét letévedtek Zoe nyakához, és abba sem hagyták a simogatást. Mintha nem is én irányítottam volna a kezeimet, hanem már maguktól ráálltak volna arra az áhított területre Zoe testén.

Ismét előjött az elképesztő heves lélegzetvételem, amit próbáltam kontrollálni, de ha lassabban vettem a levegőt, majd' megfulladtam. Így nem volt más választásom, zihálnom kellett, de nem törődtem vele, élveztem a csókot.

Percek múlva mosolyogva elváltunk egymástól, és alváshoz készülődtünk, mert már mindkettőnk kifáradt mind szellemileg, mind pedig fizikailag. Belebújtam saját hálózsákomba, majd Zoe is hozzám hasonlóan bebugyolálta magát. Elfordulva tőlem helyezkedett el, nekem pedig nem tetszett hogy távol van, így közelebb húzódtam hozzá. Átölelni nem tudtam, mert akkor lefagyott volna a kezem, így csak a közelségét élvezhettem. Két perc múlva már hallottam mély, ütemes lélegzetvételét, ami arra utalt, hogy el is aludt. Egy pillanatra felé hajoltam, hogy meggyőződjek róla, tényleg így van-e, de nem kellett csalódnom, határozottan bealudt. Nyomtam egy puszit az arcára, majd ráhajtottam a gondolatokkal teli fejem hálózsákom párnájára, s Zoehoz hasonlóan, engem is elnyomott az álom.

-----------------------------------------------------

Hú, ebben a részben aztán gondolatmenetekből nincsen hiány. :) Szerintem már elég régen tettem fel kérdéseket, most sem szándékozok, csakis egyet: 

• Mit gondoltok, jogosak az érvek arra, hogy Justin és Zoe nem lehetnek együtt?

Kíváncsian várom, hogy ti mire gondoltok, remélem most is születni fog pár komi, hiszen látjátok! Csak rátok kellett szólni, megmozdultatok és összehoztatok a 30. rész alatt 31 komit. 31-ET!!! Bízom benne, hogy most sem kell csalódnom:) Legközelebb találkozunk, ami mint mindig, ismeretlen időpont, de igyekszem!:)

Love U Beliebers ♥